myjesus

nehéz összeegyeztetni a vizsgaidőszakot a családi életettel. de azért nem adom fel... szerdán ószövetségi exegézisből vizsgáztam, szombaton meg anabaptista egyháztörténetből. az ószövetségi botrányos volt, mert… no de ne is menjünk bele. volt a tananyagban valami (mint mindig), ami elgondolkodtatott, mégpedig a következő mondat értelmezése:

2 mózes 20:1-3 „én, az úr, vagyok a te istened, aki kihoztalak téged égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”

eddig arra gondoltam, hogy egyféleképpen lehet értelmezni ezt a parancsot: az emberek ne kreáljanak más isteneket, és ne imádják a szobrokat, meg hasonlókat. aztán most megismerkedtem egy másik magyarázattal: isten „elismeri”, hogy vannak más istenek is a „világon”, de arra kéri az embert, hogy őneki hódoljanak. ezt hívják henoteista nézetnek: „ez megengedi más istenek létének hitét, de tiltja imádásukat”. wááá, ez hátborzongató.

ezen olvasmányélményem ugyanis összecseng mostanában lezajló lelki „válságommal”. több olyan ember is van ugyanis a környezetemben, aki más istenekkel kezdett barátkozni, és tényleg megváltozott az életük, na jó, nem gyökeresen, de eléggé… és én meg hiába várom, hogy isten „tegyen már valamit”, csapjon le, vagy nemtom, bizonyítsa be, hogy ő az egyedüli… de semmi. ezek a más isteneket imádók élnek és virulnak. most erre mit lehet mondani? hogyan beszéljek jézusról, ha bárki azt mondhatja erre: ja, hát ez olyan, mint az agykontroll, vagy a mormon, vagy krisna. erre mit tudok felhozni „magyarázatként”? kollégáimmal is megosztottam terhemet. „olvasd el a hetvenharmadik zsoltárt!” – hangzott a tanács. „abból majd megtudod a választ.” kolléganőm pedig ezt mondta: „isten hagyja, hogy az emberek szabadon válasszanak. ő ott van mindenkinek. de aki helyette a sátánt szolgálja, más „isteneket” választ, az megnézheti magát. és ne hidd, hogy a más isteneket imádók sokáig lesznek boldogok. lehet, hogy virulnak, gazdagodnak, de ha más nem, életük végén iszonyatos büntetés lesz nekik osztályrészül. a sztárok erre a legjobb példa. látszólag boldogok, gazdagok, szépek, gondtalanok. a sátán használja őket paráznaságra, pénzimádatra, drogozásra, fiatalok befolyásolására. egészen addig, amíg el nem használja őket teljesen. és akkor benyújtja a számlát. betegség, halál, baleset, csőd, egyéb tragédia formájában.”

a hetvenharmadik zsoltár néhány sora így szól:

„mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. a halandók nyomorúságában nincs részök (…). gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. mígnem bemenék az isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. mind elpusztulnak egy szempillantásban! elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. mint álmot, ha felserkenünk: te uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh isten, mindörökké! mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. de én? isten közelsége oly igen jó nékem.

az úr istenben vetem reménységemet.”