december huszonharmadika estéjén befejeződött a cipősdoboz akció. a saját oktalanságom miatt (egy kollégámmal gödre küldtem három kerti széket a faházból, amelyekről később kiderült, hogy a westend tulajdona, így este nyolckor még volt egy utunk gödre és vissza…) későn végeztünk, de végre elérkezett a várva várt pihenés. elkészítettem az ünnepi menüt (hagymás gombaleves, csigaleves, tejfölös ponty - hekkfiléből, hehehe, rántott husi, tört krumpli), és átadtam édes drágámnak az ajándékokat. nem mellesleg ő is kivette a részét a melóból, takarított és műfát álított. (ajánlom mindenkinek a műfát, nem olyan csúnya, és teszkó gazdaságos is: örök élet meg egy nap, szóval, csak előnyei vannak).

készülődés közben újfent sokat gondolkodtam a karácsony értelmén. mi köze jézusnak december huszonnegyedikéhez, a télhez, a karácsonyfához? semmi. a karácsonyi istentiszteleten győző bácsi azt mondta, hogy jézus és az alapból pogány karácsony közötti szimbolikus kapcsolat csupán annyi, hogy december huszonnegyedikét követően fizikálisan rövidülnek az éjszakák, egyre csak nő a világosság. jézus születésével pedig erkölcsileg és szellemileg nőtt a fény a világon, mert ő elhozta a fényt, a menekülést fájdalmainkból, bűneinkből, elutasítottságunkból.

ő megszületett, és fény költözött az életünkbe. isten csak nézte, nézte szűklátókörű, egysíkú, fantáziátlan gondolkodásunkat. azt, hogy bálványozunk embereket, szobrokat, fűt-fát-bokrot. nem látunk ezeken túl, nem vesszük észre ezek teremtőjét. elküldte hát fiát, az isteni személyt, hogy ha nekünk egy kézzel tapintható, látható valaki kell, akkor íme, itt van jézus, az isten fia. lehet őt imádni, megfogni, leborulni előtte. az más kérdés, hogy a kor embere nem ismerte (f)el jézust, de ő itt volt, megszületett, megismerkedett velünk, barátunk volt több mint három évtizedig. ez a barátság kezdődött el karácsonykor. december huszonnegyedike egy barátunk születésnapja.

az ezt követő napok családlátogatással, házimunkával és pihenéssel teltek. elolvastam a „bibliodráma” című, ajándékba kapott könyvet, kivarrtam egy keresztszemes képet, sétáltunk a hóban, voltunk szaunában (megmentettünk egy pacákot, aki elájult a nagy melegtől). a szilvesztert mindig is nagy butságnak tartottam, még akkor is, amikor otthon punnyadtam a szüleimmel, és most is, hogy a férjemmel tettem ugyanezt (tévéztünk, éjfélkor vízzel koccintottunk, aztán elmentünk aludni, pontosabban az ágyból néztük a kinti tüzijátékokat). ezt az ünnepet sem tudom már nem hívő szemmel nézni. eszembe jutott, mi lenne, ha teljesülne az a mondás, mely szerint amit szilveszterkor csinálsz, azt teszed egész évben. mert akkor én idén csak hajat fogok egyenesíteni, meg olvasni, tévézni és vasalni… wááá. badarság. lehet, hogy sokan azt mondják, flúgos vagyok, mert hiszek jézusban, de én meg azt mondom, nem nagyobb őrültség-e efféle mondásokban hinni? szilveszteri fogadalmat sem tettem, hacsak az nem számít annak, hogy több folyadékot fogok inni, és elolvasom a teljes bibliát. beállítottam az e-swordben egy bibliaolvasót, amely „segít” kilenc hónap alatt elolvasni az ó- és újszövetséget, minden nap újabb négy fejezetet elém tárva.

ezen kívül nem tervezek semmit kétezerkilencre. jó lenne jó eredménnyel elvégezni a teológián a harmadik évet, szeretném, ha szolgálatom kikristályosodna, eldőlne, isten hol lát szívesen, hol tudok hasznos lenni. nem lenne rossz eljutni izráelbe édes drágámmal (nyilván nem a napokban…). de inkább azt mondom, a legfontosabb, hogy nyitott legyek isten akarata felé. ő tervez helyettem is, ráadásul nem csak erre az esztendőre.

végezetül pedig: búék mindenkinek (azaz bízd újra életed krisztusra), és:

1 timóteus 6:17-19 „azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök  életet.”

zsoltárok 37:37 „a jövendő a béke emberéé.”