myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2008.11.10. 09:19 sterretje

amerika nem imádkozik többé

derek prince életrajzát olvasom. közel négyszáz oldalas a könyv, de nem is csoda, hiszen annyira kalandos volt ennek a hatalmas tanítónak az élete. indiában született brit szülők gyermekeként, akik iskolás korában visszavitték őt angliába. itt a legjobb iskolák legjobb tanulója lett, féltucat nyelvet sajátított el, de kínozta az üresség és a depresszió. a világháború egy sivatag közepén találta, aztán nemtom hol volt, amikor rátalált jézusra. „vele együtt” ment izráelbe, ahol találkozott egy dán nővel, aki nyolc elhagyott leányt nevelt: zsidókat, arabokat, egy britet és egy németet. ezt a nőt vette el feleségül, noha huszonöt évvel volt idősebb nála. jelen voltak izráel megalakulásánál, fejük felett bombáztak, üldözték őket, a napi ételük és életük is bizonytalan volt. innen angliába menekültek, ahol elkezdtek egy gyülekezetet, de kenyába hívta őket az úr, ahol a derek házaspár tanította a leendő kenyai tanárokat. csodák sorozatát élték meg: az afrikaiak meggyógyultak, életük megváltozott jézus krisztus nevére. most ott tartok, hogy kanadából amerikába mentek élni akkor, amikor kennedy meggyilkolásával az egész amcsi társadalom megőrült, megindult egy lejtőn, amelyen nagyon nehéz (volt?) megállni.

 

ilyen megdöbbentő szellemi dolgokat tapasztalhatott derek prince: „az egyesült államok legfelsőbb bírósága 1962-ben azt a döntést hozta, hogy amikor harminckilencmillió amerikai iskolásgyermek reggelente az iskolában elmondja azt a bizonyos huszonnégy szavas imát, ezzel megsértik az egyesült államok alkotmányát. pedig ez a megbotránkoztató ima („mindenható istenünk, elismerjük, hogy mindenben tőled függünk, ezért hozzád könyörgünk, hogy áldj meg minket, áldd meg szüleinket, áldd meg tanárainkat, és áldd meg országunkat!”) eléggé ártatlanul hangzott. eltávolítása azonban, ahogy azt david barton olyan világosan levezeti „amerika: imádkozni vagy nem imádkozni” című könyvében, azzal az eredménnyel járt, hogy az amerikai társadalom életének ebben az imában megemlített minden egyes területe példátlan hanyatlásnak indult. a tanulmányi eredményekről, az iskolán belüli erőszakról, a gyermekekkel kapcsolatos visszaélésekről, a tinédzserkori terhességekről, alkoholizmusról, erőszakos bűncselekményekről és a nemi úton terjedő betegségekről szóló statisztikák – hogy csak néhányat említsünk meg a sok közül- mind arról árulkodtak, hogy az amerikai életet uraló alapelvek drámai változáson mentek keresztül. mintha tényleg ledőlt volna az a védőfal, amelyet az előző nemzedékek imája épített fel.”

 

ezékiel 33:18 „mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.”

 

jónás 3:9 „ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!”

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://myjesus.blog.hu/api/trackback/id/tr79759914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Judit 2008.11.13. 10:09:11

Érdekes ez a dolog, ahogy már régen is megfigyeltem, Dani pedig beszélt erről vasárnap (József a faraónál címszó alatt). Bár az osztály nem imádkozik lányaim iskolájában, de mi imádkozunk értük. Esténként megáldjuk a tanítókat és az osztálytársakat.
Ezt az Úristen meghallgatja. Szandi lányomék osztálya mint a rakéta úgy haladt. A tanárok csodálkozva állapították meg, hogy még nem volt ilyen osztályuk, amúgy meg minden 15-20 évben egyszer van ilyen...
"Benned megáldatnak a föld összes nemzetei"
süti beállítások módosítása