myjesus

ma lesz a kolléganőm férjének temetése. azt mesélte, fél, hogy ő maga összeomlik, és, hogy a hat gyereke közül a kisebbek talán ekkor értik majd meg, hogy… hiszen a legkisebb még pár napja megkérdezte, mikor jön haza apa. és, bár én is jól tudom az igazságot, hogy hova mennek azok a hívők, akik erről a földről el… azért én is félek a mai délutántól, az érzésektől, a fájdalomtól, a könnyektől. noha megíratott:

1 thesszalonika 4:13-18 "nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységük. mert ha hisszük, hogy jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a jézus által ő vele együtt. mert ezt mondjuk néktek az úr szavával, hogy mi, akik élünk, a kik megmaradunk az úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. mert maga az úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először, akik meghaltak volt a krisztusban; azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az úr elébe a levegőbe; és ekképpen

mindenkor az úrral leszünk. annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.”