mostanában nálunk van a házaskör. a „csapatépítés a házasságban” című könyvet vesszük leckéről leckére. ezt az egyik mosolygós szemű, csilingelő hangú házaskörös asszony fordította, aki már két éve feleség. sokat tanulunk tőlük is, és a könyv is érekes. most például azon merengtünk, a házasság melyik sportra hasonlít. én a váltófutásra gondoltam. van egy cél, egy stafétabot, mindketten azért futunk, hogy ez mozgásban legyen. a cél az isten szolgálata és egymás szeretete. de nem minden percben lehetünk a legnagyobb egységben, egyszer az egyik gyorsabb-erősebb-kitartóbb, máskor a másik. így futjuk végig az életutat, át-átadva a stafétabotot annak a félnek, aki éppen szaladni bír vele.
lassan hét hónapja vagyunk házasok, és eddig ez a sport volt házasságunkra leginkább jellemző: amikor egyikünk volt a topon szellemileg vagy fizikailag, akkor épp a másik nem, de az "erősebb" mindig tudta a dolgát: menni, csinálni, intézni, figyelni, tovább vinni... jó lenne jól végigcsinálni együtt ezt az életet. jó lenne isten szerint tenni mindent, hogy öregkorunkra is maradjon az energiából, hűségből, szeretetből. jó lenne jó példa lenni.
a tanítás végén ezt az igét olvastuk:
máté 5:14,16 „ti vagytok a világ világossága. úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei atyátokat.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.