myjesus

audrey hepburn és john lennon életét kívül aligha olvastam mások vallomását, visszaemlékezését. most azonban kezembe került dobos károly életrajza, „az igazak útján”. két éjszaka alatt elolvastam, lélegzetelállító volt.

ez a református lelkész végigélte a két világháborút, megismerte az igazi éhezést, a kitelepítést, mégis, felnevelt négy gyereket, amely ugyanatól az asszonytól született neki. százkét évet élt. fiatalkorában létrehozta a kie mozgalmat (keresztény ifjúsági egyesület), hogy a háborút túlélt, vidéken élő parasztfiúknak ne csak a kocsma jusson szórakozásnak, meg a lélekölő mezőgazdasági munkák, hanem kaphassank valami mást, valami jobbat: jézust. megtanította őket sakkozni, röplabdázni, bibliát olvasni, kérdéseiket pedig kis lapocskákon tehették fel, és azt dobos meg is válaszolta nekik, a bibliára alapozva.

később, amikor a komcsik kerültek hatalomra, őt koholt vádak alapján elküldték – ők úgy hitték- az isten háta mögé, kecskeméttől negyven kilométerre, egy hatszáz fős tanyaközösségbe. itt is felvirágoztatta a gyülekezetet, reményt és sok-sok segítséget adott az ott élőknek, biciklin járt az emberekhez, és sosem szűnt meg őket jézus szeretetével szeretni. itt töltött tizenkét évet, adományokból felhúzott egy templomot, amelynek megszentelésére ezren gyűltek össze abban az időben, amikor a vallásos tevékenységért kemény büntetések jártak. pestre annak a férfinak a segítségével került vissza, akit még a zsidóüldözések alatt bújtatott. nyugdíjas évei elején még átvette a lepramissziót hazánban: asszonyok, lányok horgolták a kötözésre való fáslit, állították össze az élelmiszer, és gyógyszercsomagokat a főként ázsiában élő leprás, elhagyott betegeknek. ezek a mondatok fogtak meg a könyvben leginkább:

„szaporodjatok, sokasodjatok, ez áll az igében. a férfi meg a nő, az kettő, ha két gyerekük születik, még nem történik semmi, a szaporodás a harmadiknál áll be, a sokasodás meg a negyediknél. így van megírva.”

„amíg a bomba nem hullik a fejünkre, és békességben aludhatok, és annyi kenyeret ehetek, amennyi jólesik, egy szó panaszom sincsen.”

„amely nép és ország nem tartja meg isten erkölcsi törvényeit, az maga alatt vágja a fát.”

„szank volt az anyaegyház, aztán kiskunmajsa leányegyház, (…) de em volt ám, csak kerékpár, úgyhogy évente háromezer kilométert kellett nekem kerékpároznom. tizenkét évig így folytattam a munkát.”

„sokszor emlékeztetnek és tanítgatnak engem a szőlők, földek szélében mindenfelé található vadolajfasövény bokrai is. hatalmas tövisei vannak a vadolajfasövénynek. úgy gondolom, ilyenből fonták meg jézus krisztus számára is a töviskoronát. ezek a tüskés olajfasövények engem lépten-nyomon őreá emlékeztetnek, s jó is ez, mert ha az ő töviseire nem gondolnánk, állandóan a magunk töviseit vélnénk a legnagyobbnak és a legszúrósabbnak.”

„valahogy így kell szolgálni. mert jézus krisztusnak nincsenek nyugdíjasai.”