myjesus

három hete sincs, hogy elhagytam a bányát, mégis, minden héten jártam már ott. most például szombaton tértem vissza, a csövigyüli vezetőjével készítettem interjút, és ha már ott voltunk, maradtunk az alkalmon is. pechünkre voltak vagy ketten, a szokásos tíz helyett. az alkalmat egy egykor csövesként, vasúti vagonokban éldegélő ember tartotta, aki megtért jézushoz, összeszedte magát, s ma már családos, dolgos, szolgáló lelkű férfi. az élete gyökeres fordulatot vett, mikor jézust választotta élete urának.

a gyülekezeti akalom elején imádkozott, egy srác gitárral dicsőített, majd jött az igehirdetés. ferenc arról beszélt, hogy szerinte az emberek nem ismerik istent, csak mások elmondásaira hallgatnak. ez nem elég, mert isten csodálatos voltát mindenkinek meg kell tapasztalnia, hiszen az elmondhatatlan mélyégű, magasságú, szélességű és hosszúságú. végtelen. azt mondta, neki próbálták elmesélni, milyen szép egy páva. ő hitte is, meg nem is, míg egy állatkertben épp előtte nyitotta ki a páva a farktollait, és azok lélegzetelállítóan pompáztak. a saját szemeivel látta a madár szépségét, őt már nem kell többé győzködni erről. istent is személyesen kell megtapasztalni, megismerni. ő megtette, ez bizonyos.

1 jános 5:20 „de tudjuk azt is, hogy az isten fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő fiában, a jézus krisztusban vagyunk. ez az igaz isten és az örök élet.”

1 jános 4:16 „és mi megismertük és elhittük az istennek irántunk való szeretetét. az isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az istenben marad, és az isten is őbenne.”