sokat gondolkodtam már ezen. nem csak azért, mert lassan négy hónapja házasok vagyunk, és előbb-utóbb lesz gyerekünk. hanem amúgy is. vajon kinek a jobb? nekem, aki jézussal való találkozásom előtt... hát, hogy is mondjam, éltem egy életet, tehát tudom, hogy mi nem akarok, és hogyan nem szeretnék már élni soha többé? nekem jobb, aki láttam sorsom gyökeres változását, és istent csodálom azóta is, hogy ilyen változásokat véghez vitt az életemben…

vagy édes drágámnak, akit hívő szülők neveltek, soha egyetlen káromló szót ki nem ejtett, harmincévesen én voltam az első barátnője, nem idézett szellemet, nem látta a szavak durva pusztítását a szülei házasságában? kinek jobb, aki élt a bűnben, és tudja, mitől menekül, mit nem akar többé, és ezért foggal-körömmel ragaszkodik hitéhez, vagy annak, aki sosem tapasztalta a bűnt igazán, sőt, talán még természetesnek is veszi, hogy hisz?

hogyan neveljem leendő gyerekeinket? hagyjam, hadd válasszon a gyerek, és előbb saját bőrén tapasztalja meg, milyen a világ, a bűn, hogy aztán tudjon jézushoz szaladni, és lábai elé omlani, mint alig két és fél éve én? vagy neveljem isten feltétlen szeretetére… lehet-e egyáltalán nevelni ezt, és nem lesz-e csupán jólnevelt, igeverseket fújó, de belül romlott és lázadó, cinikus és felsőbbrendű ember, akibe csak belenevelték, de nem élte át, milyen is az istenimádat?

de, ha tudom az igazságot, hogy jézus az úr, akkor hogyan hagyhatnám, hogy az utódom elmerüljön a rosszban, megtapasztalja, milyen férfiaktól kihasználtan, hazudozva, okkult dolgokkal foglalkozva, utcanőnek öltözve, káromkodva élni? hogyan csináljam úgy, hogy ezeket ne tapasztalja meg, mégis, őszintén, erősen, saját elhatározásából forduljon istenhez? ha "hívőnek nevelem" meg akarja-e majd ismerni vajon a „másik oldalt”? fog-e lázadni? a lázadás vajon egy ember életében törvényszerű?

láttam már alkoholizáló, parázna, a rombolásban örömét lelő, engedetlen gyerekeket - hívő szülők utódait. ki rontott el és mit? én hogy csináljam, hogy jó legyen? isten egyetlen lehetőséget adott nekünk, hogy beleszólhassunk a teremtésbe: ez pedig a gyermek születése. kezdem érteni, miért akkora felelősség. és persze nagyjából tudom is hogy mit kell tennem, hogyan kell(ene) megválaszolnom a fenti kérdéseket:

1 timóteus 5:8 „ha pedig valaki az övéiről és az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.”