nemrég voltam tahiban. életemben először. ez egy nagy baptista hely, táborokat rendeznek itt, meg hasonlók. a szabadban tartott istentisztelet előtt arra bátorítottak minket, hogy azért is adjunk hálát, amit nem kaptunk meg istentől, vagy ami egy ideig a mienk volt, de aztán vissza kellett adnunk neki.

azért ez nem olyan könnyű. nem könnyű elengedni, amit egykoron birtokoltunk. nehéz belátni, hogy isten jobban tudja nálunk, hogy nekünk mire van szükségünk. hogy azt adja és akkor, amire és amikor arra a legnagyobb szükségünk van. felidéztem magamban azokat a dolgokat, amiket nagyon szerettem volna, de amiket nem kaptam meg, és ami miatt valszeg sokat is bosszankodtam, sőt még istenre is haragudtam.

sokáig nem értettem, miért voltak nekem hapsijaim (na, vajon?), akik két hónap múlva dobtak ezért vagy azért. miért nem szerettek, miért hagytak el, miért nem maradtak meg mellettem évekig, mint más lányok esetén ez látható? aztán, amikor megtértem istenhez, rádöbbentem... nekem isten egy hívő, megbízható, engem maximálisan elfogadó, komoly társat szánt. de akkor, fiatalabb koromban még nem voltam rá kész, így nem is találkoztam vele. amint isten mellett döntöttem, egy éven belül találkoztam azzal, aki ma a férjem.

érettségi után szerettem volna média szakra menni, így beadtam három helyre a jelentkezésemet. a rákosrendezői pályaudvaron ültem anyukámmal, vártuk, hogy jöjjön a vonat, és mehessünk a pázmányra felvételizni. egy ponttal lemaradtam, de sebaj, felvettek az első helyemre, szegedre, és csodás-nehéz éveket töltöttem ott. minden másként alakult volna, ha a pázmányra vesznek fel. ma a rákosrendezői pályaudvar ott van az utcám végében, és hónapokig jártam ott, várva-kísérve fóti vőlegényemet. ugyanaz a hely, teljesen más célok.

múlt héten minden nap átsuhant velem a busz sződligeten, ahol egykoron rádióztam (saját fejem után menve, önös célokat kergetve). az épületre ki van írva: eladó. múlt héten minden nap elmentünk mellette, romhány felé, ahol egy keresztény angol táborban tolmácsoltam. ugyanaz a hely, teljesen más célok.

a baptista teológia másodévese vagyok. az iskolám mellett van az a hotel, ahol egyszer egy fontos állásinterjún voltam. a bbc hirdette meg a pozíciót, londoni munkavégzésre, magyarok számára. én voltam a legfiatalabb jelölt. nem is kaptam meg az állást, neki is keseredtem rendesen. aztán úgy alakult, hogy mégis elmentem angliába, elvégeztem egy london melletti egyetem média szakát, de minden efféle erőlködésem értelmét vesztette, mert ott megismertem jézust, hazajöttem, lett egy érdekes-változatos-kalandos munkám, és elkezdtem a teológiát. ugyanaz a hely, teljesen más célok.

rájöttem, hogy tényleg áldásként kell felfognunk azt, amit elveszítünk vagy meg sem kapunk. isten sokkal jobbat eszelt ki nekünk, sokkal jobbat a mi erőlködésünknél, vágyainknál.

zsoltárok 68:28 "erősítsd meg, oh isten, azt, a mit számunkra készítettél!"