a hillsong lépett fel. a felcsendült dalok hatására az elmúlt két év egy nappá zsugorodott. úgy tűnt, mintha nem két éve, csak egy napja tértem volna haza angliából, ahol éppen ilyen zenéket hallgatva értettem meg az életet, jézust és isten üzenetét. igen. nagyképűen hangzik, tudom. de akkor is igaz: én az evangéliumot, a biblia üzenetét, az istent dicsőítő dalokat először angolul hallottam. és, még ha nem is értek mindig mindent belőle, nekem akkor is nagyobbat dobban a szívem, ha angol dalt, angol prédikációt hallok, és nagyobbat "ütnek" a szavak: holy, awesome, worship, saviour, comforter, lamb of god... mint az "isten báránya" vagy a "dícsérjük az urat".
jó volt a koncert. az első dalok után már mindenki felemelt kézzel áldotta az istent, és jónéhányan elkezdtek ugrálni is. remegni kezdett a beton a lábunk alatt, nem akartuk elhinni, hogy ekkora erővel bír isten népe. jött is a biztonsági őr szólni, hogy helló, remeg a plafon, álljatokmááánle... erő van isten népében szellemi értelemben is. és mi lenne, ha még élne is vele? mi történne, ha mindenki szenvedélyesen élne a hivatásával/nak, az elhívásával, végtelen szeretettel? akkor egyre többen hinnének az úrban. akkor előbb-utóbb nem lenne kereslet a pornóra, a cigire, a játékgépekre. akkor kevesebb lenne a válás, egészségesebb a jövő nemzedék, nyitott, fogékony, boldog és tanulékony. gyógyulna a nemzet. ez lenne. utópia? lehet. ki kellene próbálni, ugrálni, ugrálni, amíg csak nem történik valami...
zsoltárok 18:31-32 "mert kicsoda isten az úron kivül? és kicsoda kőszikla a mi istenünkön kivül?
az isten, aki felövez engem erővel."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.