boldogan éltek, amíg egy napon megállapították, hogy a nőnek alzheimer-kórja van, és folyamatosan le fog épülni. a férfi optimistán kezdte az áploását, de a nő állapota csak romlott... egy szál köntösben elment az iskolába tanítani, az arcát összerondította rúzzsal, csak bámult ki a fejéből, a háztartást már rég nem volt képes ellátni. a férfi az összeomlás határán volt, sőt egy megértő futópartnerre is lelt, aki történetesen egy nő volt. és ahogy ez lenni szokott...
nem, nem szerezte meg... hanem az úrhoz fordult, és elhatározta, hogy kitart a felesége mellett. hazament, és elmondta totálisan leromlott állapotban lévő feleségének azt a fogadalmat, amelyet anno tett neki isten színe előtt. és isten megsegítette. megváltozott a hozzáállása. "eddig úgy gondoltam, kötelességem a feleségemet áploni. most már azt mondom, szívesen teszem." a nő nem gyógyult meg, de a férfi szíve igen.
jakab 5:11-12 "ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. hanem
legyen a ti igenetek igen, és a nem nem."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.