akkor ezt nem értettem meg. mi az, hogy nem visz neki virágot, és nem mutatja ki, hogy imádja?
tegnap a kötelesség egerbe szólított. autóval mentünk, este fél tízre értünk haza. a szakadó esőben egy benzinkúton már ott várt az én édes drágám, egész napos munka után, egyedül, hogy hazavigyen, és eltölthessen velem fél órát. többet ért ez minden virágcsokornál, és kézen fogva járásnál, utcán smárolásnál. mert ezt értem tette, fáradtan, rossz időben.
eszembe jutott erről, hogy hányan azt gondolják, hogy a hit, a "vallás" milyen képmutató. fekete ruhában, szomorú képpel templomba vonuló nyanyák, akik féltik a kis vagyonukat a gyerekeik elől, és ráordítanak a villamoson az emberre, hogy ugyan adják már át a helyet. hogy csak a külsejük mézes-mázos, és az is csak vasárnap.
pedig isten ezt szeretné tőlünk:
máté 6: 6 "te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te atyádhoz, aki titkon van; és a te atyád, aki titkon néz, megfizet néked"
máté 6:16 "mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bõjtölnek."nem azok a "vallásosak", akik vasárnaponként szép ruhába öltöznek, hétfőn pedig már azt sikítják: le a kormánnyal. nem az hisz jézus krisztusban, aki árpádsávos zászlóval döngeti mellét, hogy ő magyar, ráadásul a jó keresztény fajtából. az istenhívőt arról ismered meg, hogy olyan erő van benne, amely senki másban a környezetében. olyan alázatos, hogy az irigylésre méltó. nem henceg és nem beszél ocsmányul. példa. de nem elrettentő...
láthatatlan szerelem fűti.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.