
ma reggel felhívott édes drágám, és ezt mondta: tudod, három és fél éves voltam, kint toltuk a biciklizést, amikor egyszer csak megálltam, és attól a pillanattól kezdve minden más volt. később tudtam meg, hogy abban a pillanatban született meg az én drága menyasszonyom.
egy éve még remélni sem mertem, hogy isten ilyen érzékeny, hű és kitartó párt ad nekem.
énekek éneke 8:6 "tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az úrnak lángjai."este hatra meg elmentünk a nap utcába, révész árpádot meghallgatni. életről és halálról beszélt. nagyon bírtam, mert laza volt, és vicces. azt mondta, figyeld meg, hogy ezen a földön mennyire szeretik és tisztelik a halált. az emberek a halálnak emelik a legnagyobb emlékköveket: piramisok, mauzóleumok, a taj mahal, a világ számos csodája tkp. a halált ünnepli.
a fizikai halál elkerülhetetlen, ahogy árpád mondta, minden faluban és városban 100% a halálozási arány. mindenki meghal egyszer. az nem mindegy azonban, hogy utána mi lesz vele. isten annyira szeretett minket, hogy felajánlott egy lehetőséget, hogy a halálunk után jó dolgunk legyen: a földre adta jézust, aki meghalt értünk, és aki ezt hittel elfogadja, annak örök élete lesz a mennyben. aki nem fogadja el, az a pokolban nézheti élete dvd-jét mindörökké. "jajj, de rossz életem volt, lehetett volna jobb is".-síránkozik majd az illető. és igen. lehet jobb is.
most.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.