ma arról olvastam könyvében, "a kereszténység hat alaptanítása" első kötetében, hogy az igaz ember hitből él (ezt a biblia írja egyébként), minden tettét isten tudata járja át. például, az igaz ember hitből eszik. idézem: "elismerjük, hogy isten adta számunkra az ételt, amelyet megeszünk. mivel ezt elismerjük, természetszerűleg evés előtt megállunk egy pillanatra, hogy ezért köszönetet mondjunk neki. ezzel elérjük, hogy isten áldása lesz az ételünkön, amelyt eszünk, s így a lehető legtöbb jót nyerjük abból. az emberek töbsége azonban nem hitből eszik. napi ételünk beszerzésében, elkészítésében és elfogyasztásában egy árva gondolatot sem szentelnek istennek. kétségtelen, hogy ez az emésztési zavarok, a gyomorfekély, a daganatok és sok más betegség egyik fő oka.
prédikátor 5:17 "az ő teljes életében a setétben evett, sokszori haraggal, keserűséggel és búsulással?"nem hitből enni annyit tesz, mint sötétben enni, amiből rendszerint három dolog fakad: harag, betegség és búsulás."
valaki egyszer azt mondta nekem, hogy én azért imázom kaja előtt, hogy mindenki rám figyeljen... én viszont azt hiszem, nem teszek semmi figyelemfelkeltő dolgot, csak azt, ami természetes: megköszönök valamit. még egy gyorskajáldában is megtesszük édes drágámmal, hogy kéz a kézben, egymásra nézve, néhány szóban hálát adunk istennek egymásért, azért, hogy volt pénzünk kaját venni, hogy ép a gyomrunk az emésztésre, fogaink képesek rágni, egyáltalán: hogy nekünk van (!!) mit enni...
egyél hittel + jó étvággyal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.