itt ülök a csöviszállón, ügyelek. történnek az események: valaki mosóporért jön, valaki hoz egy csomó péksütit, (de már csak kettő van, a többit kiosztottam, hehe), jönnek-mennek az emberek, melóba, sétálni, mittomén, én meg blogolok, nézegetek, és rádiót hallgatok (www.hit.hu => rádió)az előbb "meglátogatott" pista bá is, kollégám, aki baró weblap ötletekkel traktál állandóan. most pl. egy e-képeslapot mutatott (ld. fentebb), hogy az őt mennyire földhöz vágta. nem voltam lírai hangulatban, hát megkérdeztem tőle, hogy ugyanmé'má' olyan ütős ez a kép.
gondolj bele- mondta- mit ábrázol ez a fotó? áldom az urat, amíg csak élek. ez a kis virág meddig él? amíg a szél rá nem fúj egyet... és már nincs is a föld színén. ez üzenet azoknak, akik azt mondják, ó, én még ráérek istennel foglalkozni, még olyan fiatal vagyok... aztán jön egy pillanat, egy részeg sofőr, és máris vége az életednek, megszűnsz létezni, gyorsabban, mint ez a kis virág. ezért nagyszerű ez a kép. :)
holnap meghalok, vagy isten arra szán, hogy százévesen még meglássam mind a húsz ükunokámat? még nem tudom, de egy biztos:
áldom az urat ameddig élek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.