ez egy iwiw-es körlevél. de azért jó. mert ilyenek vagyunk. még arra sem vagyunk méltók, hogy jézus árnyékai legyünk, nem hogy a követői.
egy hideg vasárnap történt. a templom parkolója hamar megtelt. ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe. ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. egy hosszú, rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva. gondoltam, hogy hajléktalan és hogy alszik, ezért nem foglalkoztam vele. bent elkezdtünk beszélgetni, és szóba került a kint fekvő hajléktalan is. senki sem volt hajlandó behívni..én sem.
rövidesen már mindenki a prédikátort várta, hogy foglalja el a helyet, és szóljon az igéből, amikor kinyílt az ajtó. bejött a hajléktalan, fejét lehajtva végigsétált a padok között. a férfi végigment a szószékig, ahol aztán levette a kalapját és a kabátját. ott állt a prédikátorunk. ő volt a hajléktalan.
a prédikátor elővette a bibliáját és így szólt: „testvéreim, azt hiszem, nem kell mondanom, miről fogok ma prédikálni.”
jakab 4:17 "aki tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak."
aztán elkezdett énekelni egy éneket: ha tudok segíteni valakin, amint elmegyek mellette, ha tudok egy bátorító szót, ami bizakodóvá tette, ha meg tudom mutatni, hogy az ő útja helytelen, akkor már
nem hiábavaló az életem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.