ma voltam a szigeten. igen. azon a szigeten. melózni mentem (egy alapítványnál dolgozom, majd egyszer mesélek róla bővebben). szal ott tartottunk, hogy mit is láttam? hát, kisfiúk-kislányok jöttek-mentek ottan, csókolóztak keresztbe meg kasul. fiú fiúval, lány meg lánnyal ölelkezett, volt kékszakállú (vár nem volt nála), meg piros hajú.
reggel még azt reméltem, hogy lesz alkalmam elmondani nekik, hogy jézus krisztus az úr, de csak arra volt lehetőségem, hogy felszabadultan nevessek az ingyen óvszert és anonim aids-tesztet kínálgatók ajánlatán. nem fölényesen, nem ítélkezően. mert hát ugye ismerjük az írást:
lukács 6:37 "ne ítéljetek, és nem ítéltettek"
de jó volt azért rádöbbenni az isteni igazságra:
zsoltárok 139: 15,16: "nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak"
isten már születésem előtt ismert és szeretett. már akkor szeretett, amikor még nem ismertem őt, nem fogadtam el. engem fogantatásom pillanatától kezdve megtartott a szigeten tapasztalt dolgoktól: nem ittam és nem dohányoztam soha. nem szívtam füvet és nem kellett esemény utáni tablettáért sorba állnom (mint az a sok-sok nő a szigeten). megvédett, oltalmazott. már akkor is szeretett, amikor távol jártam tőle.
ha nem vertek gyerekkorodban, ha nem volt abortuszod, ha egészséges vagy, akkor az azt jelenti, hogy te is isten kegyelmében voltál. egész életedben. anélkül, hogy tudomást vettél volna róla.
este eljött értem a vőlegényem. ledöbbenve látta, hogy a kapunál egy lány elkérte a karszalagomat, hogy ingyen bemehessen, én meg igent mondtam rá. szenvtelenül néztem, ahogy izgatottam lefejti csuklómról a papírcsíkot. amikor a lány elment, dániel megkérdezte: te hozzásegítetted, hogy bemehessen a szigetre? erre én: igen, de mit mondtam neki búcsúzóul? azt, hogy isten áldjon meg téged. én arra kértem istent, hogy áldja meg ezt a lányt. ő pedig meg fogja nekem tenni. talán éppen ma. egy sátorban ugrálva a lányt megérinti isten, és kézen fogva kivezeti onnan. tudom, hogy így lesz.
az egyik -műszaki cikkeket áruló- sátor felett ez a mondat virított:
az igazi élményeket ne a földön keresd.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kiddos 2007.08.11. 00:50:33
amugy nehez felfogni azt ami nem kezzel foghato... es nincs merteke, szelessege, magassaga... s orra se farka... s megis vannak akik megertjuk... egy mukurnyit felfogjuk :)
tovabbi jo setalgatast a kegyelem utjan :)