myjesus

vasárnap a pásztorunk fia tartott előadást egyiptomi missziós útjáról.

fotókkal illusztrált elbeszélése messzi szellemi utakra vezetett... bevallom, régen kaptam már ilyen tisztán kibomló, maradandó tanítást istentől.

a misszionárius elmondta, hogy, mivel az állam nem vállalja, hogy az országban felhalmozódott, hegynyi hulladékot kezeli, az egyiptomi népesség egy része abból él, hogy ezt a szemetet összeszedi, szelektálja, értékesíti, illetve az organikus végterméket megeteti a disznókkal. ezek az elviselhetetlen bűzben, fertőző hulladékban, disznók között élő és dolgozó emberek - keresztények. romos épületeik sokadik emeletén malacok röfögnek, a másik "szobában" hulladékkal teli zsákok várják a megsemmisítést.

az emberek lehajtott fejjel járnak az utcákon - nem szeretik, ha fotózzák vagy videózzák őket. szégyenlik életkörülményeiket.

ezen a "szemétfeldolgozó" városrészen keresztül kell utaznia mindenkinek, aki fel akar jutni a szent helyre - arra a hegyre, ahol két, többezres tömeget befogadó "templom" is épült.

az ott élő keresztényeknek nem kérdés, hova mennek hetente kétszer. ki a nyomorból, ki a bűzből. fel a hegyre, az isten hegyére, imádni és tisztelni őt. (nekem már az is csoda, hogy még tudnak hinni benne!)

pedig lenne okuk otthon maradni: a szégyen- és a szemétszag éjjel-nappal árad róluk.

de ők mennek.

őhozzá. ahhoz az úrhoz, aki ismeri őket. aki bírja a szagukat és jól látja a szégyenüket. aki szereti és értékesnek tartja őket.

már jó ideje a szemétben élek. próbálom kitúrni és a magam javára fordítani az érzelmi-anyagi-világi-mesterséges szemétben megtalált értéket. sokan vagyunk ebben a mocsokban... ne tagadd, sokszor vagy ott te is velem. a szégyenben. amikor már csak lehajtott fejjel tudsz jönni-menni. ugye? valld be. én most vallottam be, mitől félsz?

de ebből elég. el akarok indulni, újra, fel a hegyre. az igazi értékhez, a tiszta kincshez. akkor is, ha a fél város lenéz, és még a szagomat se bírja. mit bánom én? ahhoz az istenhez igyekszem (most újra), aki

"messze fenn lakik a magasban, magát megalázva mégis lehajol, hogy átvizsgálja a mennyet és a földet. fölemeli a szegényt a porból, a nincstelen koldust a szemétdombról..." (zsoltárok 113:7)