myjesus

péntek este moziba vittem a lányokat (gyülekezetünk ifjúságát). egy szenvedélyes, művészi, felkavaró, és elgondolkodtató filmet néztünk meg.

az anna karenina az a történet, melyben összecsap a máté 7:1 ("ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.") és a példabeszédek 6:32-33 ("aki asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt! vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.")

anna egy tehetős, fiatalon házasodott édesanya, aki korábban sosem érzett szerelmet. amikor találkozik a nőcsábász, fiatal, sármos gróffal, teljesen átadja magát a perzselő vágyaknak. a férje tűr, a nő szenved, recsegve-ropogva törik a korábban olyan jól működő (de hűvös, érzelemmentes) élet. anna teherbe esik, elhagyja férjét, ami abban a korban egy szélsőségesen elítélendő cselekedet volt. a szeretőket kiközösítik, lenézik, megszólják. a nő a fojtogató légkörből egyetlen kiutat talál: öngyilkos lesz.

jézus világosan tanít az ítélkezésről. azt kéri, ne tegyük. „könnyű azt mondani!” – vágnék vissza jézusnak sokszor, amikor elkap az indulat, és ítélkezni kezdek. itt van például ez a nő, anna. sokan „ölni tudnának” egy társért, egy gyerekért, a gazdagságért… „ennek” meg mindez megvan, és mégis kockára teszi. ha ezt gondoljuk, akkor ítélkezünk. ítélkezni azt jelenti, hogy információk és az empátia teljes hiányában véleményt alkotunk, és úgy érezzük, mi jobbak vagyunk, bölcsebbek. bűntelenek.

vasárnap voltunk az intézetben. az egyik idős tolószékes férfi, aki csak morogni tud (én farkas bácsinak hívom magamban), érkezésünk után pár perccel hörögni kezdett: „zsebkendőőő, zseb-ken-dőőő”. vittem neki egy papírzsebkendőt, és naivan odaadtam a kezébe. nem tudott vele mit kezdeni. akkor kifújtam az orrát. a nyúlós, sárga takony az állán is csorgott. felfordult a gyomrom. ez a lecke megtanított arra, hogy soha, de soha ne ítéljem el többé azokat a szülőket, akik intézetbe adják fogyatékos gyermeküket. (régebben sok efféle ítélkező gondolatom volt.) évekig, évtizedekig ezeket a segítségeket megadni valakinek (tisztába tenni, orrot fújni, etetni) idegőrlő, embert próbáló. nem mondhatjuk nagy biztonsággal azt, hogy mi jobban, másként, szeretettelibben cselekednénk hasonló szituációban.

annára visszatérve, a másik dolog, amit ebből a műből megtudhatunk, az az, hogy a házasságtörés a „halálba vezet”. ha nem is szó szerint, mint anna karenina életében, de a családi kapcsolatok, a barátságok, a bizalom és a hűség tekintetében biztosra vehető a halál, a pusztulás.

lehet, hogy annának „joga van” a boldogsághoz, de a paráznaság a férje és fia boldogságába, a szeretője becsületébe, és a baráti kapcsolataiba került. istenben az a jó, hogy a választást ennek ellenére a kezünkbe adja – de figyelmeztet, mint egy őszinte, jó atya.

példabeszédek 6:32-33 "aki asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt! vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik."