a hosszú hétvége nagyon változatosan és hasznosan telt. többnapos kikapcsolódásunk első reggelén kimentünk egy szép parkba, ahol egy fotóssal találkoztunk. vakvezetőnek nevelkedő kutyánk ugyanis szerepelni fog a blikk nők című lapban. miután a fotós hölgy megörökített bennünket, mi távoztunk fót irányába, ahol anyóskámék telkén tevékenykedtünk: nyolcféle zöldséget veteményeztünk el, melyet terveink szerint még legalább ennyi követ majd. (önfenntartásra gyúrunk, igen. jövőre jönnek a csirkék meg a komposztáló).

"találtam egy napot" arra is, hogy ajándékot készítsek a bemerítésre, melyre hivatalosak voltunk. egy bárányos párnát varrtam, melynek egyik szegletébe belehímeztem az újjászületett nevét és bemerítkezésének dátumát is. vasárnap hajnalban aztán elutaztunk a dunántúlra, ahol három fiatal pecsételte meg bemerítkezéssel krisztus melletti döntését. egyikük egy tízéves kisfiú, akinek egy évtized alatt annyi szenvedés jutott osztályrészül, mint egy élete derekán lévő embernek (se).

amikor az üvegcsontú, számtalan műtéten átesett kisfiú hófehérbe öltözve, a kis kerekesszékében ülve megszólalt, már sokak szeme könnyben úszott. de amikor bátran és őszintén elmesélte, hogyan adott hálát istennek azért, mert egy műtéte után még aznap, budapesten eltörött a combcsontja, (így nem kellett kétszer felutazniuk az orvoshoz), már az egész teremben csak szipogást és köhintéseket lehetett hallani. „tudják, lehet, hogy én kívülről nézve egy beteg testben élek, de a lelkem örül, mert jézus krisztus megváltott engem!” – fejezte be mondandóját a gyermek.

ezt követően az igét hirdető evangelista imádkozott, hogy a kisfiú tudjon az úr útján járni és ővele találkozni: „sokak lába ép, mégis a bűnre és a kárhozatra mennek vele, ez a fiú pedig nem tud ugyan járni, mégis, elindult isten útján.”

mindig megdöbbent, amikor emberek azt mondják egy gyerek érzéseire, bajaira, sorsának alakulására, hogy „az ő kis élete így, és az ő kis lelke úgy…”. hiszem, hogy egy gyermek "belseje" sem kisebb, mint egy bármilyen felnőtté, sőt, egyes gyerekek mélyebb sebeket, érzelmeket hordoznak sokszor, mint a felnőttek. itt van például ez a kisgyerek… micsoda hatalmas lélek, micsoda akarat, mekkora békesség van őbenne! ez a kis ember, aki újjászületett krisztusban, bármikor is hagyja el vasakkal összetoldott testét, az ő mennyei atyjához, annak örök békéjébe fog menni! hatalmas szívét megnyitotta jézusának, aki boldogan sétált be rajta, hogy vele legyen (szenvedésekkel teli) élete minden percében!

jelenések 3:20 „ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”