néhány hete beiratkoztunk héberre édes drágámmal. egy profi tanárnő oktat minket, aki perzsa, héber, és még ki tudja, miféle extrém nyelvek terén képezte ki magát. a héber (pontosabban ivrit) még három embert vonzott különféle okokból, így egy kis létszámú csapattal együtt szívjuk magunkba a tudást hétről hétre.
hetek óta főleg csak ebből az egy szellemi forrásból táplálkozom, ami persze az én hibám… de nem csak a szellemi kihívás miatt örülök ennek a nyelvtanfolyamnak. már régen vágytam egy efféle közös, mély élményre édes drágámmal. egyszerűen lenyűgöz, amikor arról tanulunk, hogy isten a zsidóknak úgy jelentette ki magát: hogy „elohim”, ami szó szerint azt jelenti, „istenek” (az –im vég a hímnem többes szám jele), de a ragozás ezt követően egyes számú. számomra ez azt jelenti, hogy isten már akkor is utalni akart arra, hogy ő egy istenség, amely három személyből áll, de ezt akkor még nem érthette volna meg (vagy csak félreértette volna) a politeista közegben mozgó zsidóság.
isten revelációja ekkor még csak odáig terjedt, hogy önmagát egy többes számú „valakinek” határozta meg, akiről mégis egyes számban kellett nyilatkozni. jézus megjelenésével az emberek többet ismerhettek meg istenről, hiszen „istent soha senki nem látta; az egyszülött fiú, a ki az atya kebelében van, az jelentette ki őt.” (jános 1:18) majd megint később, pünkösdkor az emberek megbizonyosodhattak arról is, hogy, noha jézus nem lehet fizikálisan köztük többé, isten lelke itt van, belénk költözik, ha befogadjuk, és mindenre meg tud tanítani, ami kell a hithez, a szellemi dolgok átéléséhez. no, persze az órán erről nem volt szó, hiszen ez nyelvtanfolyam, nem teológia, mégis, ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal telítve jövök el minden alkalomról.
most azt tervezem, hogy ha biztonságosan megtanuljuk a héber betűket, édes drágámat meglepem egy oneg-gel. olvastam a neten, hogy „a középkorból származó szép zsidó szokás, hogy miután egy gyermek megtanulta a héber ábécét, rendeztek a tiszteletére egy ünnepséget. egy palatáblára írták a héber betűket, megkenték mézzel, amelyet a gyermeknek kellett lenyalnia, hogy a szentírás szavai olyan édesek legyenek számára, mint a méz. ez az ünnepség, az oneg, melyet gratuláció követ, és amely után a gyermek belép a zsidó tanítás világába.
zsoltárok 19:9-10 „az úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tónibácsi naplója 2010.06.03. 10:03:17
Moodyhoz, a híres evangélistához beállított egyszer egy ember ezzel a kérdéssel: "Mivel én megtértem, ugye most szakítanom kell a világgal?" Moody így válaszolt: "Nem kell szakítania, hanem tegyen vallomást Jézusról mindenütt és akkor majd a világ fog igen gyorsan szakítani önnel".Ha tehát szeretnénk,hogy mind jobban távol kerüljünk „E”világtól, tegyünk bátran mindenkor,mindenüt bizonyságot Jézusról !
Napfény a szívben
Egy fiatal leány nagyon elégedetlen volt otthonával. Mindig körülményeire panaszkodott és emiatt állandóan bosszús és rosszkedvű volt. Egy napon találkozott barátnőjével, aki csodálkozva látta, hogy folyton rosszkedvű barátnője vidám, derűs arccal integet feléje. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:"Talán megváltoztak nálatok a körülmények, hogy ilyen vidám vagy?" "Nem - válaszolta a leány, - én változtam meg".
Amint vagyok
Az 1800 - as évek első felében, egy kis városban táncmulatság volt készülőben. Egy fiatal leány, Elliot Sarolta, boldogan ment szabónőjéhez, hogy megrendelje báli ruháját. Útközben találkozott lelkipásztorával, aki megkérdezte tőle, hogy hová megy, s igen komolyan figyelmeztette a fiatal leányt, hogy ne menjen el a táncmulatságra. De a leány hallani sem akart erről, sőt sértődötten azt felelte, hogy törődjön a tiszteletes úr a maga dolgával. A bálban táncolt egész reggelig, az udvarlók körülrajongták., mégsem tudott igazán örülni. Mindig eszébe jutott lelkipásztora intése. Három napig gyötörte a lelkiismeretét. Végül nem bírta tovább, terhével a lelkipásztorához menekült és azt mondta: "Három nap óta én vagyok a legboldogtalanabb leány a világon. Mit tegyek, hogy Isten gyermeke lehessek?" - "Add át magad gyermekem, úgy amint vagy, Isten Bárányának". - Úgy amint vagyok? - kérdezte ijedten a leány, - hát tudja azt a tiszteletes úr, hogy én vagyok a világ legnagyobb bűnöse;" - "Éppen ezt kell hinned - felelte a lelkész. - Jöjj csak úgy amint vagy". A fiatal leány követte a tanácsot, nyomorúságában segítségül hívta az Urat, s az Úr csodálatos békességgel töltötte meg a szívét. Asztalhoz ült és még aznap megírta ezt az éneket:
"Amint vagyok sok bűn alatt, De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldozád Magad, Bárány Jézus jövök."
Gondolatok a bűnről
- A bűn az Isten akaratával való ellenkezésből ered, vagyis az isteni törvénynek gondolatban, kívánságban, szóban vagy tettben való megszegése.
- A bűn magához szorítja a bukott ember természetét, ahogy az óriáskígyó átfonja áldozatát.
- Ha a bűnt kituszkoljuk a főkapun, betolakodik a hátsó ajtón, vagy bemászik az ablakon, vagy leereszkedik a kéményen.
- A bűnt el kell törölni a Megváltó vérével, nem pedig betakarni a vallásosság köpenyével. A bűn és köztünk felállítandó fal nem lehet soha túl széles, vagy túl magas.
Évekkel ezelőtt nagy vulkánkitörés következett be Washington államban, a St. Helen hegyen. Már azelőtt is az emberek állandó veszélyben voltak a hegy körül, mert figyelmen kívül hagyták az útlezárásokat. Ezért a vulkánkitöréskor számosan meghaltak és megsebesültek. Még ha a fizikai veszély a küszöbön áll is, az emberek nem engedelmeskednek az előírásoknak. A bűn és az engedetlenség mindig életveszéllyel és pusztulással jár.
A feljegyzés szerint az egyik híres prédikátor templomában volt egy óra, ami hírhedt volt pontatlanságáról. Néha sietett, máskor késett, és nem tudták megjavítani. Végül, amikor már széles körben elterjedt a híre, a prédikátor feliratot tett az órára: "Ne a mutatókat hibáztasd, a baj mélyebben van." Ugyanez érvényes az emberekre is: a baj mélyebben van, mint ami a felszínen látszik.
- Nem, a dolog csak el van halasztva az utolsó ítéletig. Új lakóház külső munkálatait vállalta el egy szakember. A szerződésnek megfelelően igyekezett a legjobban elvégezni a munkát. Sikeresen be is fejezte. Egy másik mester az emeleti fürdőszobában végzett valamilyen munkát. Egy este nyitva felejtette a csapot. A víz megtöltötte a kádat, elárasztotta a helyiséget és áthatolva a falon, tönkretette a ház földszinti külső vakolatának egy jó részét. Senki sem ismerte el a hibát, így a mesternek újra kellett csinálnia a külső munkát. Amikor a munkát befejezte, valaki megjegyezte:
- Ez kellemetlen volt, de ezzel az ügy mégiscsak lezárult.
Erre a megjegyzésre a mester - aki keresztyén volt - így felelt:
Két jó barát egy gyönyörű épület mellett ment el, melyet pompás kert vett körül. "Vajon mennyit érhet ez a villa?" - kérdezte az egyik. - "Nem tudom mennyit, kérnek érte - mondta a másik. - Azt azonban tudom, hogy az első tulajdonosnak mennyibe került". - "Mennyibe?" kérdezte az előbbi. "A lelkébe" - volt a felelet.
A fiú összeveszett édesapjával, és a földre lökte. Ezután hajánál fogva elkezdte húzni ki a szobából. A küszöbnél az apa felkiáltott: "Csak eddig fiam és ne tovább, eddig a küszöbig húztam én is a hajánál fogva az apámat. A bűneink következménye előbb vagy utóbb utolér bennünket.
Egy arab mese beszél egy tevéről, amelyik egy sátorhoz érve, bedugta az orrát s mivel semmi ellenállásra sem talált, első lábával is belépett, s lassan egészen bement. Most már rászólt az arab, hogy ez a sátor két lakónak igen szűk.
"Úgy, - mondta a teve - jó lesz tehát, ha azon igyekszel, hogy elhagyd a sátrat."
Így fészkeli be magát a bűn is szívünkbe, míg egészen úrrá lesz felette.
tónibácsi naplója 2010.06.03. 10:07:31
Moodyhoz, a híres evangélistához beállított egyszer egy ember ezzel a kérdéssel: "Mivel én megtértem, ugye most szakítanom kell a világgal?" Moody így válaszolt: "Nem kell szakítania, hanem tegyen vallomást Jézusról mindenütt és akkor majd a világ fog igen gyorsan szakítani önnel".Ha tehát szeretnénk,hogy mind jobban távol kerüljünk „E”világtól, tegyünk bátran mindenkor,mindenüt bizonyságot Jézusról !
Napfény a szívben
Egy fiatal leány nagyon elégedetlen volt otthonával. Mindig körülményeire panaszkodott és emiatt állandóan bosszús és rosszkedvű volt. Egy napon találkozott barátnőjével, aki csodálkozva látta, hogy folyton rosszkedvű barátnője vidám, derűs arccal integet feléje. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:"Talán megváltoztak nálatok a körülmények, hogy ilyen vidám vagy?" "Nem - válaszolta a leány, - én változtam meg".
Amint vagyok
Az 1800 - as évek első felében, egy kis városban táncmulatság volt készülőben. Egy fiatal leány, Elliot Sarolta, boldogan ment szabónőjéhez, hogy megrendelje báli ruháját. Útközben találkozott lelkipásztorával, aki megkérdezte tőle, hogy hová megy, s igen komolyan figyelmeztette a fiatal leányt, hogy ne menjen el a táncmulatságra. De a leány hallani sem akart erről, sőt sértődötten azt felelte, hogy törődjön a tiszteletes úr a maga dolgával. A bálban táncolt egész reggelig, az udvarlók körülrajongták., mégsem tudott igazán örülni. Mindig eszébe jutott lelkipásztora intése. Három napig gyötörte a lelkiismeretét. Végül nem bírta tovább, terhével a lelkipásztorához menekült és azt mondta: "Három nap óta én vagyok a legboldogtalanabb leány a világon. Mit tegyek, hogy Isten gyermeke lehessek?" - "Add át magad gyermekem, úgy amint vagy, Isten Bárányának". - Úgy amint vagyok? - kérdezte ijedten a leány, - hát tudja azt a tiszteletes úr, hogy én vagyok a világ legnagyobb bűnöse;" - "Éppen ezt kell hinned - felelte a lelkész. - Jöjj csak úgy amint vagy". A fiatal leány követte a tanácsot, nyomorúságában segítségül hívta az Urat, s az Úr csodálatos békességgel töltötte meg a szívét. Asztalhoz ült és még aznap megírta ezt az éneket:
"Amint vagyok sok bűn alatt, De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldozád Magad, Bárány Jézus jövök."
Gondolatok a bűnről
- A bűn az Isten akaratával való ellenkezésből ered, vagyis az isteni törvénynek gondolatban, kívánságban, szóban vagy tettben való megszegése.
- A bűn magához szorítja a bukott ember természetét, ahogy az óriáskígyó átfonja áldozatát.
- Ha a bűnt kituszkoljuk a főkapun, betolakodik a hátsó ajtón, vagy bemászik az ablakon, vagy leereszkedik a kéményen.
- A bűnt el kell törölni a Megváltó vérével, nem pedig betakarni a vallásosság köpenyével. A bűn és köztünk felállítandó fal nem lehet soha túl széles, vagy túl magas.
Évekkel ezelőtt nagy vulkánkitörés következett be Washington államban, a St. Helen hegyen. Már azelőtt is az emberek állandó veszélyben voltak a hegy körül, mert figyelmen kívül hagyták az útlezárásokat. Ezért a vulkánkitöréskor számosan meghaltak és megsebesültek. Még ha a fizikai veszély a küszöbön áll is, az emberek nem engedelmeskednek az előírásoknak. A bűn és az engedetlenség mindig életveszéllyel és pusztulással jár.
A feljegyzés szerint az egyik híres prédikátor templomában volt egy óra, ami hírhedt volt pontatlanságáról. Néha sietett, máskor késett, és nem tudták megjavítani. Végül, amikor már széles körben elterjedt a híre, a prédikátor feliratot tett az órára: "Ne a mutatókat hibáztasd, a baj mélyebben van." Ugyanez érvényes az emberekre is: a baj mélyebben van, mint ami a felszínen látszik.
- Nem, a dolog csak el van halasztva az utolsó ítéletig. Új lakóház külső munkálatait vállalta el egy szakember. A szerződésnek megfelelően igyekezett a legjobban elvégezni a munkát. Sikeresen be is fejezte. Egy másik mester az emeleti fürdőszobában végzett valamilyen munkát. Egy este nyitva felejtette a csapot. A víz megtöltötte a kádat, elárasztotta a helyiséget és áthatolva a falon, tönkretette a ház földszinti külső vakolatának egy jó részét. Senki sem ismerte el a hibát, így a mesternek újra kellett csinálnia a külső munkát. Amikor a munkát befejezte, valaki megjegyezte:
- Ez kellemetlen volt, de ezzel az ügy mégiscsak lezárult.
Erre a megjegyzésre a mester - aki keresztyén volt - így felelt:
Két jó barát egy gyönyörű épület mellett ment el, melyet pompás kert vett körül. "Vajon mennyit érhet ez a villa?" - kérdezte az egyik. - "Nem tudom mennyit, kérnek érte - mondta a másik. - Azt azonban tudom, hogy az első tulajdonosnak mennyibe került". - "Mennyibe?" kérdezte az előbbi. "A lelkébe" - volt a felelet.
A fiú összeveszett édesapjával, és a földre lökte. Ezután hajánál fogva elkezdte húzni ki a szobából. A küszöbnél az apa felkiáltott: "Csak eddig fiam és ne tovább, eddig a küszöbig húztam én is a hajánál fogva az apámat. A bűneink következménye előbb vagy utóbb utolér bennünket.
Egy arab mese beszél egy tevéről, amelyik egy sátorhoz érve, bedugta az orrát s mivel semmi ellenállásra sem talált, első lábával is belépett, s lassan egészen bement. Most már rászólt az arab, hogy ez a sátor két lakónak igen szűk.
"Úgy, - mondta a teve - jó lesz tehát, ha azon igyekszel, hogy elhagyd a sátrat."
Így fészkeli be magát a bűn is szívünkbe, míg egészen úrrá lesz felette.
tónibácsi naplója 2010.06.15. 13:55:18
Azt mondod: Ez lehetetlen.
Isten válasza: Minden lehetséges. (Lukács 18,27)
Azt mondod: Túl fáradt vagyok.
Isten válasza: Nyugalmat adok neked. (Máté 11,28-30)
Azt mondod: Senki sem szeret igazán
Isten válasza: Én szeretlek. (János 3,16) (János 13,34)
Azt mondod: Nem tudom tovább folytatni.
Isten válasza: Az én kegyelmem elég ehhez. (2 Kor. 12,9) (Zsolt. 91,15)
Isten válasza: Vezetni fogom lépteidet. (Péld. 3,5-6)
Azt mondod: Nem tudom a dolgokat megvalósítani.
Azt mondod: Nem tudom megcsinálni.
Isten válasza: Mindent meg tudsz csinálni. (Fil. 4,13)
Azt mondod: Nem vagyok képes.
Isten válasza: Én képes vagyok. (2 Kor. 9,8)
Azt mondod: Nem éri meg.
Isten válasza: Miattam megéri. (Róma 8,28)
Azt mondod: Nem tudok megbocsátani magamnak.
Isten válasza: Én megbocsátok neked. (1 János 1,9) (Róma 8,1)
Azt mondod: Nem tudom megvalósítani.
Isten válasza: Betöltöm minden szükségedet. (Fil. 4,19)
Azt mondod: Félek.
Isten válasza: Nem a félelem szellemét adtam neked. (2 Tim. 1,7)
Azt mondod: Mindig aggódom és reményvesztett vagyok.
Isten válasza: Vesd minden gondodat RÁM. (1 Péter 5,7)
Azt mondod: Nincs elég hitem.
Isten válasza: Mindenkinek adok hitet a saját mértéke szerint. (Róma 2,3)
Azt mondod: Nem vagyok elég okos.
Isten válasza: Bölcsességet adok neked. (Péld. 2,6) (1 Kor. 1,30)
Azt mondod: Egyedül érzem magam.
Isten válasza: Sosem foglak egyedül hagyni, vagy elhagyni téged. (Zsid. 13,5)