myjesus

egy ideje kapom a palánta misszió hírlevelét. nem mindet olvasom el, mert olyan sokat küldenek, hogy azt már „nem tudom feldolgozni”, de amit elolvasok, az mindig megörvendeztet. most ezt írják:

„az utcán találkoztam egyik palántás gyermekem édesanyjával. „köszönjük a múltkori áldást!” – köszönt rám. melyik áldást? – kérdeztem vissza. „hát, amikor találkoztunk, és imádkozott a gyermekeimért. a fiam asztmás, és szinte minden héten befulladt, már alig volt tartható a helyzet.” – válaszolta. igen – emlékeztem vissza – és mi változott? – kérdeztem. „az asztma még nem múlt el teljesen, de eddig, ha a kisfiú megfázott, mindig befulladt, és nagyon rosszul volt. azonban az imádság óta egyáltalán nem fullad be. pedig már volt megfázva is, és mégis, nem jött a fulladás. de a kislánnyal még szemmel láthatóbb csoda történt!” – mi történt? – kérdeztem. „tudja, amikor pénteken imádkozott érte, elmondtam, hogy a kislány nagyon nehezen bírja az olvasás órákat, egyáltalán nem tudja összekapcsolni a betűket, rettenetesen nehezen megy neki az olvasás. akkor azután megáldotta őt, és  képzelje, éva néni, másnap, már másnap, ahogy elővettük az olvasás könyvet, és elkezdett gyakorolni, azonnal össze tudott olvasni mindent. átlendült, és megjött az olvasás! köszönjük az áldást.”

s az én szívemben is ez volt: „uram, köszönöm az áldást! köszönöm, hogy te megáldottad ezeket a gyermekeket, és megáldottad ezt a nem hívő anyukát is azzal, hogy meglátta a te hatalmadat és a te gondoskodásodat! hálát adok neked, köszönöm az áldást! ámen.”

ámós 8:11 "ímé, napok jőnek, azt mondja az úr isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az úr beszédének hallgatása után."