myjesus

a munkaerőpiacon az olyan mentalitású embereket várják, akik „a lehetőségeket nézik, és nem a korlátokat”. tehát nem az olyanokra vadásznak, mint én. főleg a csövin tanultam meg, ahol rengeteg a játszmázó, szemedbe hazudó ember, hogy jobb előbb gyanakodni, és a féket nyomni, mint gázt adni és fejjel rohanni a falnak. megcsinálok én mindent, csak előtte óvatos lépéseket teszek, és én vagyok az, aki figyelmeztetek, merengek, óvatoskodom.

ez történt kedden is, amikor egy kolléganőm vázolt egy feladatot. egy nő jelentkezett szervezetünknél, hogy rákos férjével milánóba megy a hétvégén egy műtétre, és kellene valaki ott, aki kimegy értük a reptérre, szállást ad nekik egy éjszakára, majd másnap elviszi őket a kórházba. idősek már, és nyelvet sem beszélnek. legalább tíz kérdés torlódott fel bennem: ha egy tumorműtétre van pénzük, miért nincs keret egy taxira és egy hotelszobára? hogyan szervezték meg a külföldi műtétet, ha nem beszélnek nyelveket? egy katolikus országban hogyan találjak egy baptista gyülekezetet, akik szállást adnának egy vadidegen házaspárnak?

szkeptikusan ugyan (paradox a szitu: hívő vagyok, mégis kételkedem), de elkezdtem keresgélni olasz baptisták után. első találat: a baptista világszövetség olasz irodája egy német városban található, na, ez remek. aztán mégis találtam egy kis gyülekezetet milánóban, írtam is a pásztornak. az még aznap visszaírt, és akkor már kezdtem reménykedni, hogy lesz ebből valami. valójában csak csináltam, amiben nem is hittem igazán, és a kapuk nyíltak, nyíltak. a pásztornő minden információt elkért tőlem, és végül megérkezett a várva-várt e-mail: ad ingyen szállást, és elfurikázza a házaspárt a kórházba hétfő reggel. egész hétvégén imádkoztam, rájuk gondoltam, ki sem kapcsoltam a mobilom, és éreztem, hogy ha ez összejön, akkor az isten munkája, az ő terve, mert én magamtól már az első lépések megtétele után abbahagytam volna a próbálkozást. összejött.

zsoltárok 96:3 „beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait."