myjesus

sosem gondoltam volna, hogy egyszer teológián fogok tanulni. amikor angliában találkoztam jézussal, arra gondoltam, kellene valami vezetés, amelynek segítségével többet tudhatok meg róla, és a bibliáról, mely életem „használati utasítása” lett. kintről jelentkeztem a baptista teológiára, mert elég gyakorlatiasnak bizonyult, ami sosem hátrány, hiszen isten országáról nem csak sokat kell tanulni, hanem sokat kell tenni is. amikor az ötfős felvételi bizottság első kérdése az volt, hogy ön már sok mindent tanult sok helyen, ide miért jött?, akkor kezdtem sejteni, hogy nem jó helyen járok… de aztán mégis. most harmadéves vagyok, és nagyon sokat kaptam nem csak tanáraimtól, hanem iskolatársaimtól is.

szombaton a baptista egyháztörténet órán például kiderült, hogy a teológia benczúr utcai épületét az egyik legnagyobb angol baptista vezetőtől kaptuk. egy évig tanulhattak benne a diákok, mikor a „rendszer” kiebrudalta őket, s ezzel megkezdődött iskolám vándorlása épületről épületre, totális megalázottságban. az angoloktól ajándékba kapott épületbe az észak-koreai nagykövetség vonult be, és maradt egészen a rendszerváltásig. ezt követően vissza lehetett ugyan igényelni bizonyos épületeket, no de az észak-koreai nagykövetséget?! reménytelennek tűnt. aztán isteni beavatkozás történt. a dél-koreai nagykövetség beköltözött egy szemközti házba, és az északiak fejvesztve menekültek, persze, csak, miután szétvertek mindent, padlót, csempét, mosdót, díszítést. így költözhetett vissza a baptista teológiai akadémia az őt megillető helyre.

zsidók 6:10 „mert nem igazságtalan az isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt”