myjesus

sok dolog van, ami elválasztja az embert a hittől, az isten szeretetétől, a valódi isten-ember kapcsolattól. a legtöbb ember talán azért nem tér meg, nem kezd kapcsolatot istennel, mert azt hiszi, hogy nincs rá szüksége. („biztos van isten az égben, de hát én jó ember vagyok, vajon mi baja lehetne velem?” – gondolják sokan.)

jópáran azért nem tudják isten megbocsátását, szeretetét elfogadni, mert még maguknak sem tudnak megbocsátani, lenézik magukat, és azt gondolják, egy olyan jelentéktelen porszemmel, mint ők, isten tuti nem foglalkozik. sokáig nem tudtam megbocsátani magamnak, hogy tízévesen egy este nem mentem le elköszönni nagymamámtól, mikor távozóban volt, mert én inkább babáztam. „szia, mama!”- kiáltottam le, és ennyi. nem láttam soha többé. aznap éjjel otthonról elvitte a mentő, és pár napra rá szívinfarktusban meghalt. haragudtam magamra. vissza-visszatekertem az agyamat addig a napig, pillanatig. miért nem mentem le köszönni neki, látni, átölelni? de megváltoztatni már nem tudtam a dolgot. amikor tizennégy évvel ez után elfogadtam jézust, megtanultam, mit jelent minden addigi bűnt és bánatot letenni keresztjéhez. minden olyat, amit megváltoztatni nem tudok, minden bűnt, önvádat, haragot, szégyent letettem elé. mérföldkő volt az a nap. rájöttem, hogy ha isten megbocsátott, nem haragszik rám, akkor nekem nincs jogom többé haragudni magamra.

végezetül talán az is elválasztja az embert istentől, hogy nem meri bevallani a bűnt, amit elkövetett, elbagatellizálja, és ezért már úgy érzi, nem is kell azt megbánni. (ugye, ismerős a mondat: „mások sokkal durvábbakat csináltak, nehogy már én legyek a bűnös!”) isten förtelmesnek nevezi például, ha két azonos nemű szexuális kapcsolatra lép. (3 mózes 18:22 „férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak: útálatosság az.”) nem azért tiltja ezt, mert ő egy gonosz isten, és valami jótól akar minket eltiltani, hanem azért, mert ő „életpárti”, és tudja, hogy a homoszexuális kapcsolat nem vezet sehová, nem lesz belőle utód, és betegségbe torkollik az egész. ha mindenki ezt a gyakorlatot folytatná, kihalna az emberiség. ezért tilt. értünk, és nem ellenünk. régen, a bibliában, de még talán az előző századokban is azt mondták erre, hogy „förtelmes bűn”. aztán azt állították, hogy ez egy betegség, tompítva élét a bűnnek. ma már mindez „másság”, amire büszkék egyesek, és szégyelje magát, aki nem fogadja el, aki nem toleráns. sőt, a minap az egyik boltban jogi tanácsok címmel kis könyvsorozatot találtam, az egyik az együttélés jogi hátterét boncolgatja. „sok hasznos tanácsot tartalmaz azonos neműeknek is!” – ezt hirdeti a címlap. a bűn elvesztette élét, és még mindennapjainkba is beférkőzött. egy efféle eltompult, minden bűnre és mocsokra vevő (sőt annak súlyával tisztában nem levő) társadalomban minden megengedett, és minden menő. csak az istentől jövő, elérhető, boldogító, tisztán tartó, áldott életmód a szégyelendő.

pedig:

jób 22:23 „ha megtérsz a mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.”

malakiás 3:18 „és megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.”