myjesus

linda dillow: akinél a szív lecsendesül című könyvében olvasom: „helen keller, aki siketen és vakon született, írta a következő szavakat:

elvették azt, ami a szemem lett volna,

(de milton „paradicsomára” emlékeztem)

elvették azt, ami a fülem lett volna,

(de beethoven jött, és letörölte könnyeimet)

elvették azt, ami a nyelvem lett volna,

(de még fiatalon beszéltem istennel)

és ő nem engedte, hogy elvegyék a lelkemet.

ennek birtokában minden az enyém maradt.

ez a gyönyörű költemény alázatra késztet engem. bármikor olvasom, úgy érzem, hogy arcra kellene borulnom isten előtt, bocsánatot kérve tőle, hogy nyafogok jelentéktelen hiányosságaim miatt. milyen nehéz lehetett helen kellernek elfogadni azt a fizikai keretet, amit isten adott neki.

isten teremtette legbelső lényünket, és megformált minket édesanyánk méhében, hogy rendelkezzünk mindazzal, ami szükséges az isten által számunkra készített terv teljesítéséhez, melyet elkészített számunkra még születésünk előtt. aki vagy, az nem a körülmények véletlen egybeesése. mindkettő isten tervének része.”

zsoltárok 139:13-16 „bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.”

jób 10:9-12 „emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem? nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem? bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. életet és kegyelmet szerzettél számomra, és

a te gondviselésed őrizte az én lelkemet."