elbűvölten néztem a kenyérsütő gép kis ablakán, hogyan dagad a diós kenyérkém. téved, aki azt hiszi, hogy géppel egyszerű kenyeret sütni: ha elvéted a mennyiséget, vagy kísérletezel jobbra-balra, akkor úgy járhatsz, mint én az elején, és négy centi „magas” kenyér mosolyog majd kajánul rád.:)
de ez rég volt, vagy két éve. az éjszakai diós kenyerem szépen dagadt a melegben, és jó illatával betöltötte a konyhát. gondolkodni kezdtem a kenyéren. maria antoinette nagy tudatlanságában azt mondta: „ha az embereknek nincs kenyere, miért nem esznek kalácsot?” jézus meg azt: „én vagyok az élet kenyere.” a kenyér létfontosságú, erre jutottam. :)
eszembe jutott, hogy gyerekkoromban egy néni megkérdezte tőlem: „tudtad, hogy minden érett búzaszemen ott van jézus krisztus arca?” nem hittem el, így otthon nagyítóval is megvizsgáltam a „kérdést”. ma már nem csodálkozom azon, amit akkor láttam: egy szabályos, hosszúkás férfiarc néz vissza minden egyes gabonaszemről… (jézus krisztus?) aztán elkezdtem keresgélni a bibliában, hol van utalás arra, hogy a kenyér alap. hogy a kenyér maga az élet. ha kenyér van, élet is van. ezek tetszettek a legjobban:
jános 6:32-35 „monda azért nékik jézus: bizony, bizony mondom néktek: nem mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. mert az az istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. mondának azért néki: uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! jézus pedig monda nékik: én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik…”
jános 6:48 „én vagyok az életnek kenyere.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.