amikor vendéglátóink dolgoztak, önállósítottuk magunkat, és elmentünk a város botanikus kertjébe mókust etetni, meg a st. patrick katedrálisba, ahol mindenkinek volt saját kézimunkázott kispárnája a saját székecskéjén. sok érdekes dolgot hallottunk a városról, meg az emberekről. a legjobban az ország látszat-kereszténysége sokkolt. tilos az abortusz, „tehát” a nők elmennek egy másik országba, és ott gyilkolják meg a babájukat. minden ember keresztet vet, ha meglát egy templomot, de vasárnap nincsenek dugig ezek az épületek. nem szabad káromkodni, mégis, a szájuk tele van olyan mondatokkal, mint: „holy f*ck!” vagy „f*cking jesus!”.
sokat agyaltam, és rájöttem egy alapvető dolgora. hiába hoznak törvényt, vagy hiába van sok-sok tiltás az egyházban. ha az ember saját elhatározásából, saját meggyőződésből nem jut el odáig, hogy ezek szerint kellene élni, akkor minden hiábavaló. minden törvényre lehet fittyet hányni, minden vallásos tilalmat ki lehet játszani. az embereket nemigen lehet kényszeríteni semmire. így arra jutottam, hogy ez a biblia első számú törvénye, tehát, ha ezt valaki teljesíti, a többi sem talál süket fülekre, kemény szívre:
róma 12:2 „és ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által”
dublin |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.