augusztus 29.: keresztelő szent jános „nyakavágásának", vértanúságának feltételezett emléknapja.

„legendája szerint, amikor a hóhér tömlöcében fölkereste, keresztelő jános az úristenhez fohászkodott, s szelíden hajtotta nyakát a tőkére. fejét a középkorban vagy kifaragták, vagy tál fenekére festették: érintése fejfájást gyógyított. a régi ember azt tartotta, hogy ünnepén nem tanácsos szabni, vágni. fővétele napján nem jó tálból enni, csak lábasból (a hóhér tálba csorgatta jános vérét, s azon vitte a fejét az úrnő elé). a ruszinok nem esznek semmit e napon, aminek feje adatott; böjt a görögkatolikusoknál, csak gyümölcsöt, dinnyét esznek, kést nem használnak. a káposztafejekre ütögetnek a németprónaiak: „nyakavágó jános könyörögj, hogy a káposztának szép feje legyen!"

ez nem vicc. ilyen tényleg van. jó azonban tudni, hogy isten sosem kért efféle ünneplést, megemlékezést, tiszteletet, önmegtartóztatást. helyette ezt mondja:

1 timóteus 4:1-3  „az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot.”

máté 5:8 „boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az istent meglátják.”