mostanában bele-belenéztünk a két csatornán is főműsoridőben főzőcskéző sztárok műsoraiba. jókat lehet rajta mulatni, persze, és nem is akarok sznob lenni, hogy ezek helyett miért nem sugároznak színházi közvetítést (bár több értelme lenne, és legalább ennyit lehetne nevetni rajta), de azért megkérdem én csendesen: biztosan kell ez nekünk?

akkor, amikor az interneten polgártársaink a veséjüket árulják elkeseredésükben, szegénységükben? akkor, amikor megszámlálhatatlanul sok gyerek éhezik hazánkban? akkor, amikor úgy nőnek fel lányok, hogy az alapvető háztartási ismereteket sem sajátíthatták el, mert kétféle alapanyagra van pénzük, abból meg aligha lehet változatosan főzni… nekünk luxuskajákat kóstolgató embereket kell néznünk nap, mint nap? mindegy. azt vettem észre, hogy keresztényként már tévét sem tudok ugyanúgy nézni, mint régen. értékrendemet isten totálisan megváltoztatta, életemhez ő nyújt használati utasítást. és nekem ő ezt tanácsolta:

1 thessalonika 4:11 „becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok.”