myjesus

a jövő héten a gyülekezetünk gyerektáborában fogok segíteni. volt egy nagyon jó megbeszélésünk ezzel kapcsolatban a bárkában, elosztottuk a feladatokat, ki tanít angolt, zenét, bibliai történeteket, egyeztettünk mindent, így várjuk a tizenegyedikét. Mi, kábé hatan úgy láttuk jónak, hogy időnket és energiánkat ezekre a gyülekezeti és kerületi gyerekekre áldozzuk egy hétig. most nem arról van szó, hogy mi mennyire szuperek vagyunk, csak úgy mondom…

úgy alakult ugyanis, hogy voltam egy másik megbeszélésen is, egy önkormányzatnál. a szociális területen dolgozó szervezetek összeültek, hogy megírjanak egy eu-s pályázatot (drogprevenció a fiatalok körében), elosszák a feladatokat, no meg a tekintélyes pénzösszeget.

hát, itt volt a nagy különbség a két megbeszélés között. mindkét találkozó a gyerekekről szólt, ez igaz. az egyik arról, hogy hogyan lehet istennel szoros kapcsolatban, optimistán, becsületesen, hálás szívvel élni, a másik meg, hogy hogyan lehet a drogoktól elfordulni. az egyik istenért munkálkodó emberek által jön létre, a másikat rosszul fizetett, többre vágyó alkalmazottak alakítják. az egyik megbeszélésen szó sem esett pénzről, a másikon pedig húsz perc „egyéb” után egy bő óra szólt csak arról, hogy ki mennyit kap havonta (több tízezerről van szó…) nevetségesen kevés szakmai dolog megvalósításáért.

tudom, mindenki pénzből él, és én nem is azt akarom mondani, hogy egy keresztény ne foglalkozzon anyagiakkal… de szerintem isten ebben is megadja a határt, a mértéket, melyhez igazodnunk kell:

1 timóteus 6:10-11 „mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. de te, óh istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, s békességes tűrést, a szelídséget.”