myjesus

bicajjal jöttem a csöviszállóra. a bringázás rövid ideje alatt eddig nem látott helyeken jártam, ismeretlen útvonalakat fedeztem fel. olyan dolgokra jöttem rá, amelyeken nem is gondolkodtam eddig. például, hogy mennyire kevés bicikliút van kiépítve (jé, tényleg? hehe), milyen nehéz átkelni egy aluljárón, és, hogy a bringásokat sem az autósok, sem a gyalogosok nem szívelik.

mégis, egy élmény volt átsuhanni a városon így, érezni, hogy azért én még a betonhegyek között, és a szmogtenger közepén is szabad, mozgó, és emberi lény vagyok, nem egy gép...

sokszor merengek ezen: hogy igenis, néha új nézőpontból kell néznünk az utakat, házakat, embereket ahhoz, hogy felfedezzük a megszokott, megunt világunkban a csodát. bele kell vetnünk magunkat a másba, a kellemetlenebbe, az ismeretlenbe ahhoz, hogy értékelni tudjunk a mindennapi dolgokat. néha biciklivel kell menni ahhoz, hogy aztán autóban ülve tisztelni, kímélni, óvni tudjuk a két keréken közlekedőket.

egy asztal mögött ülve, sosem belekóstolva a világ valós dolgaiba könnyű ítélni, általánosítani, elfásulni. ha nem merjük más szemszögből nézni az életünket, a többieket, akkor sosem színesedhet érzelmi palettánk, sosem lehetünk igazán alázatosak. isten is így vélekedik szerintem. azt mondja, hogy a keresztényeket nem egy kis világocskába akarja bezárni, féltve óvni, hanem a "nagyvilágban" akarja megtartani őket, azt akarja, hogy ne elzárva éljenek, hanem igenis menjenek ki, vegyenek részt a mindennapokban, és ott maradjanak meg sokoldalú, alázatos, más szemszögből is nézelődni képes embereknek.

én nagyon szeretek biciklizni. jókat lehet gondolkodni közben. és még tanulok is belőle. :)

jános 17:15 "nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól."