győző bácsi, a bárka gyülekezet lelkipásztora mesélte el ezt a történetet:
"sokszor az ember nem tud meghalni addig, amíg rendezetlen ügye van itt, a földön... egy idős ismerősömet látogattam meg a kórházban, de mondta az ápolónő, ne menjek, már öt napja kómában van. én mégis bementem hozzá. erre kinyitotta a szemét, mondtam neki, jöttem, hogy beszélgessünk. 'na végre, már erre vártam mióta'- mondta az öreg. átbeszélgettük a dolgait, mondta, elengedi a haragosait, minden neheztelő gondolatát, mindenkinek megbocsát, akire csak haragudott. aztán imádkoztunk, és elbúcsúztam tőle.
még az épületből sem értem ki, utánamszólt az ápolónő: 'lelkész úr, jöjjön vissza, a bácsi meghalt.' egyszerűen nem tudott addig meghalni, míg a szívében le nem rendezte a rendezetlenségeit.- fejezte be győző bácsi a történetet."
egy bibliai példabeszéd jutott eszembe erről. egy embernek elengedik a tartozását, de ő nem engedi el az ő szolgájának. ezért megbüntettetik.
máté 18:33-35 "nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, miképpen én is könyörültem te rajtad? és megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik.
ekképen cselekszik az én mennyei atyám is veletek, ha szivetekbõl meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.