megint elkeveredtem egy helyre, amelyől nemtom megmondani, hogy hogyan is kerültem oda. valaki (de ki is?) megkérdezte, hogy nem mennék-e egy amerikaiak által tartott táborba tolmácskodni. én meg igent mondtam (de miért is?). így ez a hetem reggel négynegyvenötös kelés után egy hatos busz elérésével indult, és meg sem álltam a festői környezetben „elhelyezett” romhányig. de mégis mit keresek én egy gyerektáborban? ezek a félkegyelműek csak ordibálni tudnak, én meg gügyögjek itt nekik, asse értik, mi történt jézussal (ja, mert a tábor nagyon fifikásan angol-mázzal van leöntve, de valójában keresztény ízű, hehe). hétfőn még csak jennifer „szája” voltam, lefordítottam, mit mondott, és kész.
aztán magam is gondoltam, hogy ez így nem mehet öt napig, no meg kaptam is egy embert, aki isten akaratát, üzenetét közvetítette. böbe volt ez a „küldönc”, egyik teológiás osztálytársam. ő már rengeteg gyerektáborban volt, és most kiöntötte elém sok év tapasztalatát. „ne gondold, hogy a gyerekek nem értik a hit dolgait. sokkal kiválóbb teológiájuk van, mint azt gondolnád. ők nem kételkednek, nem gyanakodnak, nem kombinálnak. csak elfogadják istent, és szomjasak jézusra. tudják, mi a bűn, és nyomasztja őket a halál tudata is. nyiss feléjük, és ha érzik, hogy szereted őket, maguktól fognak elmondani olyan megdöbbentő dolgokat, hogy alig győzöd majd elhordozni.”
a hét végére együtt éreztem, lüktettem, éltem a gyerekekkel. a bizonyságainkat tátott szájjal hallgatták végig, kérdéseik élesek voltak és nagy figyelemről tanúskodtak… és igen, maguktól elmondtak olyanokat, hogy azt mondtam, ilyen már nincs is („apukám jobban tette volna, ha nem fújja meg a szondát, hanem kéri, hogy vigyék be a rendőrségre, mert addira kiment volna az alkohol hatása, és nem vették volna el a jogsiját. de azóta is iszik amúgy” –mondta a kis kedvencem, minden előzmény, felvezetés vagy kérdés nélkül a szemembe.)
minden nap beszéltem nekik jézusról, ha jennifer mondta, ha nem, mindig mindenről el tudtam kanyarodni a „témára”, és pénteken nehéz szívvel mentem haza. megtettem az első lépést annak a tényleges megértéséhez, amit jézus mondott:
márk 10:15 „aki nem úgy fogadja az isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.