kíváncsi voltam, mi tesz valakit öreg korára nyanyává és mi tesz valakit idős hölggyé. aztán rájöttem, hogy kábé a "harmónia", a "megbékélés", és a "jó hozzáállás" a kulcsszavak.
egyszer voltam egy női konferencián a golgota gyülekezetben, és ott mondta az ukrajnában szolgáló amerikai nő a következőket: "amikor anyám idős volt, és haldoklott, nem lehetett megmaradni mellette. szidott mindent és mindenkit, nem lehetett neki olyan dolgot mutatni vagy mondani, amelynek örülni tudott volna. nos, akkor rádöbbentem, milyen lettem volna én is, ha nem térek meg jézushoz, és nem találok benne lelki békét."
mivel tudta, hogy neki az úr örök életet adott, nem félt többé a haláltól, azt csak valaminek a lezárásaként vette, amely után jön egy még jobb dolog. vasárnap a gyülekezetben azt mondta a pásztor: "figyeljük meg, mit mond a biblia ábrahámról? hogyan halt meg? elkeseredetten, az élettől megcsömörlötten, megkeseredve, vagy azzal a gondolattal, hogy jajj, de jó, hogy túléltem? nem. hanem:
1 mózes 25:8 "és kimúlék és meghala ábrahám, jó vénségben, öregen és
betelve az élettel"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.