tudtam, hogy meg kell neki mondanom. jöttem-mentem, majd összeszedtem a bátorságomat, és elmondtam neki: "tudod, szerintem, akit isten elhív, azt meg is védi."
akinek valamire -afrikai misszióra, leprások, csövik, fogyik felé- elhívása van, azt isten különös erővel látja el. aki az életére vonatkozó elhívást meghallja, és engedelmeskedik annak, azt megsegíti - nap mint nap.
"fujjfujj, még a végén én is hívő leszek, menj innen!" -kacagott julcsi, és elsuhant. vissza a csövire. ahol a beteg ember van. mert hisz ő is tudja: neki ez az élete. csak még nem látja mögötte az isteni elhívást, védelmet.
még.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.