ugye, akkor könnyű istent dícsérni, könnyű hinni, mikor minden rendben, amikor egészséges vagy, amikor élnek a szüleid, van munkád, férjed/feleséged szeret, a gyerek kitűnő bizonyítvánnyal jön haza. de mi van akkor, amikor minden borulni látszik? akkor vajon eltűnik isten a szívedből? ez csak akkor derülhet ki, ha isten megpróbál, megnézi, hogy mi a reakciód, "hogy bírod a gyűrődést". olyankor falhoz szorít kicsit, présel, mint az almát, hogy megnézze, "mi folyik ki belőled". ha "jó gyümölcs" vagy, szíved mélyéről indul hited, akkor isten dicsérete "jön ki belőled", és nem átkozódás. azért présel ki, hogy megnézze, milyen a hited, és azért is, hogy ebből a préselésből tanulj, okulj, új jellemvonásokra derítsen fényt. egy krízishelyzetben sok dolgot tanulhatsz magadról.
sosem gondoltam volna, hogy egyszer megtudom, milyen vegának lenni. angliában azonban nem volt pénzem húsra. jól bírtam. nem hittem volna. sok hiányt elviselek, de egyet nehezen: ha nem aludhatok. kint lutonban egy gyárban kaptam munkát. a műszak éjjel fél egyig tartott. volt vagy éjjel kettő, mire ágyba kerültem. bírtam. nem hittem volna. isten megmutatta a határaimt, én pedig megismertem őket.
isten néha megmutatja végső határaidat, mégis: határtalanul szeret.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: http://www.sungkom.com/space.php?uid=68441 2019.03.22. 07:59:09
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.