reggel a vonaton egy házaspárra lettem figyelmes. a férfi csukott szemmel utazott, mellette a nő keresztszemes hímzést készített. abból tudtam, hogy összetartoznak, hogy egy zenelejátszót használtak: az egyik füldugó az egyikük fülében volt, a másik a másikéban. szívmelengető volt.

nem derült ki, mit hallgatnak, de elképzeltem, hogy valami bibliai tanításba mélyedtek bele: a férfi teljesen az üzenetre koncentrálva, a nő közben is alkotó, gondoskodó tevékenységet végezve.

szívesen készítettem volna róluk egy fotót: olyan szép jelképe volt ez a harmonikus, istentől jövő ajándéknak, a házasságnak. két fél, aki alapvetően máshogy látja a dolgokat, másként gondolkodik, old meg problémákat, kapcsolódik ki… és mégis, egyvalakire hallgat mindeközben: az úrra.

a működő házasság kulcsa a közös füldugó, mely isten szavára van csatlakoztatva. ha egyszer csak az egyikük, vagy mindkét fél kihúzza a füléből ezt a dugót, vagy elzárja az éltető, összekovácsoló „zenét”, nem marad más, mint a tisztán emberi (vagy inkább állati) ösztönök és indulatok, az idegesítő szokások, a kínos csend, az ablakon kifelé bámulás… a széthullás és a diszharmónia.

prédikátor 4:12 „az ellenség legyőzheti azt, aki egyedül van. de ketten már sikerrel ellenállhatnak a támadásnak, és megvédhetik egymást. sőt, ha három szálból fonják a kötelet, akkor még nehezebb elszakítani.” (ti. ha isten is jelen van a házasságban, ő a harmadik szál.)