„álmomban láttam jézust! csak azt nem értem, hogy miért mosolygott?” – kérdezte hunyorogva marika. a középkorú, roma, értelmi fogyatékos, aliglátó nő mindig kihívások elé állít. beszélni kezdtünk arról, isten hogyan üzen, bátorít álmainkon keresztül. meséltem neki, hogy én például többször álmodtam a gyermekünkről, aki még nincs. „nincs? akkor majd lesz. egy aranyos kislány.” – jelentette ki marika, olyan nyugodtan és bátran, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb és legbiztosabb dolga.
másnap hajnalban a meddőségin ülve erre a jelenetre gondoltam, amikor a recepciós hölgy „törzsvásárlói kártyát” ajánlott. „erre gyűjtheti a pontokat minden egyes alkalommal, amikor hozzánk jön. a pontokat pedig ingyen kivizsgálásra válthatja be!”
kire hallgassak? a mások által lenézettre, aki felemel; vagy a mindentudóra, aki eltapossa mustármagnyi hitem?
zsoltárok 119:28-31 „sír a lelkem a keserűség miatt, vigasztalj és erősíts meg szavaddal! (…) erősíts meg tanításoddal! eldöntöttem, hogy hűséges maradok hozzád, uram! (…) ragaszkodom bizonyítékaidhoz, örökkévaló!”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.