myjesus

egy éve járunk a nógrád megyei fogyatékos otthonba bibliaórát tartani. minden alkalommal csodás élményekkel gazdagodunk… pedig adni megyünk. most egy fotós barátnőmet is vittük, ami miatt egy kicsit aggódtam, mégis, nagyon jól alakult. a sérültek jól fogadták az arcuk előtt villogó masinát, és a barátnőmmel is rögtön megbarátkoztak. „ki ez a lány, timike, a kislánya?” – kérdezte a késve érkező marika. a bibliaóra után átmentünk az intézmény másik épületébe, ahol egykori teológiai tanárom egy másik csapattal foglalkozik. az üzenet, amelyet ma átadott nekik, péter vízen járása volt. a tanítvány, amikor nem a problémáira tekintett, hanem mesterére nézett, képes volt a vízen járni. a mi feladatunk az, hogy problémáink, elvetettségeink közepette jézusra nézzünk, és akkor péterhez hasonlóan mi is képesek leszünk megtenni a lehetetlent, átjuthatunk minden gondon, bajon. „úgy kell járnunk, mintha farkasszemet játszanánk jézussal” – summázta ragyogó tekintettel az egyikük tanárom üzenetét. egyszerű és nagyszerű ez a megállapítás, nem? járj úgy, mintha egy társasjátékot játszanál az örökkévalóval: ha elfordítod a tekinteted, elveszel, ha kitartasz, győztes leszel.

máté 14: 29-32 „péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy jézushoz menjen. de látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: uram, tarts meg engem! jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: kicsinyhitű, miért kételkedél? és a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.”