myjesus

sokak szerint naiv vagyok (na, és akkor mi van? mindenkinek van valami bogara…). számomra minden olyan kezdeményezés, amely mások megsegítésére irányul, nemes, és földöntúli. igen, lehet, hogy pénzszerzés céljából találta fel valaki a hallókészüléket, a hangoskönyvet, vagy az elektromos kerekesszéket, mégis, közvetve vagy közvetlenül ezreknek és millióknak segített vele. ezeket az embereket én kiválasztottnak, isten angyalainak hiszem. miért? mert az életük egy pontján azon felül, hogy megnősültek, vagy férjhez mentek, házat építettek és kertet ápoltak, űzték a hobbijukat, vagy elmentek nyaralni, tettek valami olyat is, ami mások javát szolgálta - nem csak adott pillanatban, hanem akár haláluk után is… én például semmi effélét nem tettem az életben, nem vagyok speciális, nem találtam fel semmit, és halálom után sem árulkodik majd földi tevékenységemről semmi. ezt észben tartva tisztelettel csodálom mindazokat, akik a „szokásos” életfeladatukon felül alkottak valami maradandót.

pár napja olvastam ezt az érdekes cikket a neten: „rebecca sypin és jane bingham, akik a daganatos megbetegedésük, illetve az emiatt kapott kezelés hatására mindketten elvesztették a hajukat, tavaly decemberben létrehoztak egy facebook oldalt "beautiful and bald barbie! let's see if we can get it made", azaz "gyönyörű és kopasz barbie! lássuk, meg tudjuk-e csinálni!" néven. az oldalnak jelenleg 157 ezer rajongója van, a célja pedig az volt, hogy felhívja a barbie gyártójának figyelmét a hajukat vesztett, rákkal küzdő gyerekek problémájára. a mattel pedig most pénteken a facebookon jelentette be, hogy hamarosan megkezdi a kopasz babák és a hozzá tartozó parókák, kalapok, sálak és egyéb divatos kiegészítők gyártását. a baba a boltokban nem lesz kapható, kizárólag gyermekkórházaknak, a hajhullással járó kezeléseken átesett kislányoknak adományozzák majd. a bratz játékgyártó szintén kopasz babákkal jelent meg, a cég a true hope (igazi remény) névre hallgató haj nélküli babák utáni bevételből a city of hope rákkutatását támogatja.”

nyilván, a vállalkozás eszméletlen árbevételt fog hozni a „feltalálóknak”. számomra azonban az, hogy ezzel hatalmas reményt, erőt és örömet szereznek a betegségen átment gyerekeknek, jelentéktelenné teszi azt a tényt, hogy pénzt is keresnek vele. úgy érzem, hogy ez a néhány felnőtt nem véletlenül találkozott a „műanyaggyárban”, vagy a tervezőasztalnál, meg a kórházakban… hanem azért, hogy egy speciális életfeladatot teljesítsenek: reményt adjanak a reménytelenségben.

máté 25:34-40 jézus mondja: „jertek, én atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? és mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? és felelvén a király (jézus), azt mondja majd nékik: bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”