lábadozó szerelmemmel az estét dicsőítő zenék hallgatásával, pihenéssel, és keresztszemes ajándék hímzésével töltöttük (nem, ő ez utóbbiban nem vet részt). a youtube-on válogattunk kedves keresztény dalok közül, és néha belekerült egy-egy olyan is, mint például a “kell ott fenn egy ország”, zorántól. ismertem ezt a számot, de úgy rémlik, hogy amióta találkoztam jézussal, ezt a zenét még nem hallgattam újra. pedig nagyon érdekes szövege van. elmesél egy olyan élethelyzetet, amelyről a biblia is beszél… a szöveg, rövidítve, így hangzik:

“kendőbe zárta ősz haját / ahogy a régi nagymamák / s ha látta, apánk nem figyel / esténként súgva kezdte el

tedd össze így a két kezed / így teszi minden jó gyerek / s szomorú szemmel végigmért / s nevettünk - isten tudja, miért

nézz csak fel, az ég magas / bár azt mondják, hogy nem igaz / ott jártak ők, a repülők / és nem látták sehol

kell ott fenn egy ország / mely talán ránk is vár / kell ott fenn egy ország / amit senki nem talál / kell ott fenn egy ország / mely bárkit átölel / kell ott fenn egy ország / amit sosem rontunk el”

a biblia óva int a felemás igától, magyarán a hívő-hitetlen felek közötti házasságtól. nem olyan tiltás ez, amely valami jótól akar megfosztani. éppen ellenkezőleg. egy hívő és egy hitetlen közötti házasság konfrontációk, állandó feszültségek melegágya. “mit tegyünk vasárnap? kiránduljunk, vagy gyülekezetbe menjünk?” “az imádkozás felemelő és működő erő, vagy csupán felesleges szócséplés?” “isten formálta, teremtette-e az embert, vagy darwinnak van igaza?” vagy ahogy ebben a dalban is hallhatjuk: ha apa nem figyel, akkor csendben, titkon, suttogva elmondhatunk egy imát. a gyereket azonban nem lehet átvágni. a szülők között feszülő nézeteltéréseket, képmutatásokat ő tökéletesen érzékeli. még a legkisebbek is. ezt látva, hallva nem fogja tudni eldönteni, miben is higgyen, és ezért nem is lesz stabil érzelmi alapja, amire később építheti az életét. nos, ezért int a biblia a “vegyes házasságoktól”.

2korinthus 6:24 “ne legyetek hitetlenekkel felemás igában”

a dalban egy olyan anyáról hallhatunk, akinek valami megtépázhatta a hitét, vagy soha nem is volt neki mély, rendíthetetlen, békét, megnyugvást hozó hite. ezt a bizonytalan, mindenre és semmire nem nyitott kételkedő “hitet” próbálja a gyerekének továbbadni. “bár nem látták sehol, mégis, kell lennie ott fenn valaminek, amit sosem rontunk el” – mondja ő. ez a “nesze semmi, fogd meg jól”, amely a gyerek számára teljesen elégtelen, hiszen ebben sem hinni nem lehet, sem lázadni ellene. pedig az ige tele van bizonyítékokkal, bizonyságokkal, amelyek válaszra, reakcióra várnak, és amelyek mellett nem lehet csak úgy elmenni:

zsoltárok 14:1 “azt mondja a balgatag az ő szívében: nincs isten.”

jános 3:18 “a ki hiszen ő benne (jézusban), el nem kárhozik.”

róma 10:9 “ha (…) száddal úrnak vallod jézust, és szíveddel hiszed, hogy isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

isten csodás kegyelme, hogy békét, hitet, életcélt adott életem első harmadának végén. ez az örökség, melyért nem én dolgoztam meg, hanem amelyet tőle, az egyedül élő istentől kaptam, alkalmas lesz arra, hogy a gyermekeimnek átadjam. az étel felett elmondott hangos imát, a mindenben jót látó, az életcéllal élő, a kitartó hitet aztán vagy követi ő maga is, vagy nem… de én hiszem, hogy mégis ez az egyetlen olyan örökség, amelyet maradandó értékként nekik adhatok.

jelenések könyve 2:10 “légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”

máté 10:32, 33 jézus mondja: “valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei atyám előtt; a ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei atyám előtt.”