édes drágám két nagy vágya teljesült egyszerre a hétvégén: isten szikrázó pelyhekből szőtt hótakaróval borította le a tájat, mialatt mi a meglepetés színház előadására igyekeztünk. ez a társulat bibliai történeteket ad elő, a közönség kérésére, rögtönözve.
egy-egy bátrabb színházlátogató feláll, elmondja, melyik történetet szeretné látni (lehet kérni olyan sztorit is, amely nincs benne konkrétan a bibliában, például valakinek az addigi élettörténete vagy jövője is kérhető). meg kell határoznia, kinek a szemszögéből mutassák be a cselekményt, és, hogy melyik szereplő kit játsszon el.
a mostani előadás sokkal kevésbé tetszett, mint az egy évvel ezelőtti. hiányoltam, hogy a szereplők nem mondanak ki igei gondolatokat, és egyetlen igevers hangzott el csupán. de miért is vagyok elégedetlen ezzel? a művészet, amely a bibliát veszi alapul, néha túlzásokba esik, és elferdíti az isteni igazságot. vagyis: az általában vett „vallásos” művészetet tanulmányozva sokszor igen torz, egyoldalú képet kaphatunk istenről (vegyük példának a „krisztus utolsó megkísértése” című filmet vagy a „lót és leányai” című festményt…). pedig, ha valaki „hozzányúl” egy ilyen témához, mint isten, jézus vagy a biblia, nagy felelősséggel rendelkezik: embereket vonhat a megváltóhoz, de el is taszíthatja tőle…
ezen az estén, úgy éreztem, valamit nagyon otthon felejtettek a szereplők: magát az igét, azt, ami a „testen túl” van. eljátszották ugyan a történeteket, de nem mutatták meg, hogy azokon túl ott van a szellem, az ige, a biblia, amely ma is élő. előadták, ahogyan jézus elhívja a tanítványait. de mi ebben a több, a lényegesebb, a mára is kiható tanulság? hiszen ma már nem hív el jézus személyesen a halászháló mellől bennünket… de ma is elhív a bűnünktől, egy szolgáló, másokért élő életre.
egy dolog erősödött meg bennem ma: az igét, isten szavát soha sem kell szégyellni, eltitkolni, visszatartani.
lukács 9:26 „mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével”
2timóteus 4:2 „hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.