az alapítvány, amelynek dolgozom, egynapos programot szervezett nagykarácsonyban vörösiszap- és árvízkárosult gyermekeknek. a feltűnő-piros mikulásházban mindenki találkozhatott az igazi mikulással az ő szépen berendezett, kandallós dolgozószobájában. ezt követően vártak ránk a szarvasok, és ott állt a mikulás szánkója is (bár kissé furcsa volt mindezt húsz fokban végignézni).

az udvaron állt egy kút is, rajta valami efféle felirattal: „ez a jóság kútja. ha valami rosszaságot követtél el, belesuttoghatod ebbe a kútba. ha valami nagyobb csínyt követtél el, beszéld meg a tanárnőddel és a szüleiddel is. csak tiszta lelkiismerettel lehet szép életet élni!”

miután a gyerekeknek felolvastam, megrohamozták a kutat, kezüket szájuk elé téve, belesúgták a kútba mindazt a bűnt, ami lelküket terhelte, nyomta.

szerettem volna nekik elmondani, de persze nem tehettem, hogy mindez csak ideig-óráig hoz megkönnyebbülést. van azonban egy kút, amely mindig és mindenhol megtalálható, és amelybe bele lehet üvölteni mindent, még a legaljasabb, megbocsáthatatlannak tűnő, fájdalmas emlékeket és bűnöket is. ezt a kutat, amely egyszerre elnyeli és megsemmisíti mindazt, amit beleengedünk, jézus krisztusnak hívják.

1 jános 1:9 „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.”

zsoltárok 103:12 „a milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.”