„ki nyomta meg a vészjelző gombot? baj van, hívjam a mentőt, tűzoltót, rendőrséget, vagy csak valaki nem tudja megkülönböztetni a piros meg a zöld gombot?” –rivallt a buszvezető a mikrofonjába. mindenki elmosolyodott, bár ez a néhány mondat inkább könnyfakasztó volt. lehetett volna oka is a jelzésnek. odacsukhatta volna az ajtó egy néni lábát, vagy elájulhatott volna valaki… bármi megtörténhet, ahol sok ember tartózkodik. a sofőr a rosszindulatú és mogorva kabátját vette fel aznap, de nem is csoda: egyre többen teszünk így nap mint nap, hiszen „ilyen világban élünk.” vagy dönthetnénk máshogyan is?
utópia, tudom… de milyen jó lenne egy olyan világban létezni, ahol például egy ilyen esetben a buszvezető szelíd-aggódó hangon azt kérdezné: hallom a vészjelzőt, ugye, nem történt baj? vagy ha meglátunk egy lerobbant nőt, nem azt gondolnánk, hogy ejha, ráférne egy nagykezelés… hanem azt, hogy „lehet, hogy most tudta meg, hogy a gyermeke haldoklik, és azért van így kikészülve szegény…” a tanár nem azt mondaná, hogy „ülj le, fiam, egyes”, hanem, hogy „megint nem tudtál készülni a szüleid veszekedése miatt? jövő órán bepótolhatod.”
isten azt mondta, alkossunk embert hasonlatosságunkra. bármennyire is hasonlított a lelki beállítottságunk hozzá kezdetben, a bűn ettől a tökéletes állapottól végleg elválasztott, és ma már közel sem vagyunk ahhoz a teremtő, felemelő, megbocsátó, szerető, kegyelmes istenhez, aki egykor az orrunkba lehelte lelkét.
napról napra, percről percre kellene kifordulnunk állati önmagunkból és megzabolázni rosszindulatú gondolatainkat és mocskos szánkat, hogy egy kicsit is hasonlítsunk arra, akinek a képmására teremtettünk.
jakab 3: 2, 4-8 „mert mindnyájan sokképen vétkezünk. ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja. ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! a nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által: de a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.”
1 mózes 1:26 „és monda isten: teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”
1 mózes 2:7 „és formálta vala az úr isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. így lőn az ember élő lélekké.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tónibácsi naplója 2010.06.20. 20:49:39
Szegények, csonkák, bénák:
"Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkalábúakat, sántákat, vakokat: És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor." /Lukacs 14:13-14/
Egy gyülekezettel, vagy egy egyénnel is előfordulhat hogy annyira `elszellemiesedik` hogy elfelejtkezik olyan fontos dolgokról, mint a szegényekkel, betegekkel való törődés.
Ismerek egy gyülekezetet, ahol tényleg biblikus és jó a tanítás ,a tagok szeretik egymást azt hallottam egy nyomorék hivő nőtől hogy senki nem látogatja meg és nemigen barátkoznak vele. Ezt már egy másik nyomorék lánytól is hallottam. Miféle bizonyság ez? És ha mi lennénk az ő helyükben? Próbáljuk meg kicsit átérezni a helyzetüket.
Szívesen hívunk meg testvéreket akikkel Mi jól érezzük magunkat, akik érdekes, jópofa dolgokat mondanak, de Jézus azt mondja hogy ne ezeket hívjuk meg, hanem akik Szerencsétlenek és kevésbé `népszerűek`.
Erről beszél Jakab apostol, amikor azt mondja: "Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; És rátekintek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-e ellent magatoknak, és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká?.........De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói." /2:2-4,9/
Kövessük Jézust ebben is, aki nem vetette meg a leprásokat sem, hanem hozzájuk ért és meggyógyította őket és kegyelmesen bánt a szegényekkel ,a társadalom kivetetteivel és a betegekkel.
Nem mintha ebből igazulnak meg, vagy emiatt lennének keresztények, hiszen van sok hitetlen jótékonykodó is, hanem azért mert ebben is Krisztus követői akarunk lenni és mert ez is a hit cselekedete amiről Jakab apostol ugyanabban a fejezetben beszel /2:14-26/.
Nem beszélve arról hogy Jézus mondja azoknak akik törődtek a szerencsétlen testvérekkel: "Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." /Máté25:40/
Bizonyságot szeretnék tenni, magamról szintén ez igével kapcsolatban. Tavaly a jobb lábam teljesen érzéstelen lett . Ez év Január 6.-án műtöttek, és utána nagyon hosszú ideig kórházba voltam . Nagyon rá mutatott az Úr ki az aki testvér a bajban.
Láttam, hogy szabadultak meg minél előbb a szülőtől a gyermekek, mert nem akarták ápolni.
Viszont nem feledkeztek meg addig kedvesek lenni míg az idős szülő nem mond le javukra a vagyonáról. Hálát adok, hogy bent a kórházban is segíteni tudtam, ha keveset is a betegtársaimnak, bizonyságot tettem nővérnek, orvosnak, betegnek. Köszönöm, hogy nem hiába történt. Az Úrnak terve van az életemmel. Nagyon hálás vagyok az Úrnak megtartó kegyelméért és szeretetéért.
Amikor egy Ige megszólalt belülről egy halk figyelmeztetés „
"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4:12) ..Valószínű egy újabb műtét elé kel néznem és nem hosszú időre engedtek ki a kórházból.
Köszönöm mind azoknak, akik ezekben a nehéz óráimba mellette voltak- vannak.
Ilyenkor valóban látni mikor testvér a testvér. Próbálok mindenkit elérni, akik a baráti körömbe tartoztak a régi multyn sajnos az nem működött és megkellet szüntetni.
Áldjon az Úr minden olvasót.
Szeretettel
tónibácsi naplója 2010.06.22. 14:23:09
ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket: A nyolc boldogság "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.
Az apostolok feladata
Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.
Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
Az ószövetségi törvény tökéletesítése
Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.
Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.
Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.
Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
A harag
Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.
Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.
Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened,
hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj.
Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.
A házasságtörés
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot.
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.
Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.
Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön.
Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
Az eskü
Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet.
Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja,
sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa.
Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni.
Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.
A rosszat jóval kell viszonozni
Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért.
Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!
Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!
S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!
Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!
Az ellenség szeretete
Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!
Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.
Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is?
S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is?
Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!
tónibácsi naplója 2010.06.23. 15:36:45
Naponként kell találkoznom az Úr Jézussal .
Néhány éve közölték velem, hogy adnak mellém egy segédlelkészt. Ó, gondoltam, semmi szükségem erre. Elvégzem én a munkámat.
Évek múltak, s az ifjú ember még mindig ott volt. De a helyzet igen megváltozott. Már nem is tudtam meglenni nélküle. Nem volt nap, amelyen szükségem ne lett volna a segítségére és hozzászólására. Ha elutazott, úgy véltem, hogy mindjárt rosszra fordul minden.
Így van ez, csak még sokkal inkább az Úr Jézussal. Amikor először találkoztam Vele, még nem tudtam, hogy mennyire szükségem van Rá. De bizony úgy lett, hogy mindennap találkoznom kell Vele.
Hadd idézzem Spurgeont. Ezt mondja:
Szíve vérével mosott meg a bűneimből s a megigazulás ruhájába öltöztetett. Mindenhatóságára volt szükség ahhoz, hogy legyen belőlem valami. Még most is úgy megyek Hozzá napról-napra, mint szegény koldus. Nem mehet el tőlem sohasem, hogy utána ne kiáltanék: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
.-,--,-,-,-,-,-,-,-,-,,--,-,-,-,---,-,-,-,
Wilhelm Busch:
KRISZTUS VAGY ANTIKRISZTUS
(1945. tavaszán történt, Németországban...)
Kétségbeesetten küzdöttem a házamért. A két nappal azelőtti légitámadás az egész várost lángtengerbe borította.
Köröskörül feladták a küzdelmet. Ott már csak kormos fekete falak álltak, halvány füst szállt fel belőlük. Nem sok mentenivaló maradt. A két felső emelet kiégett, de úgy gondoltam, ha sikerülne a tüzet elhárítanom, legalább az értékes könyveimet és néhány bútorunkat megmenthetném.
Szemem begyulladt a füsttől és fáradtságtól, a kezem összeégettem. Hosszú botokkal próbáltuk a tüzet szétkotorni. Víz már régóta nem létezett.
- Nocsak! - Mindenki fölfigyelt. - Mi ez? Valóban. Halljátok? Szól a telefon.
Tiszta nevetség volt, hogy a lerombolt, égő házban, ahova fentről benézett a kéklő tavaszi ég, csöngött a telefon. Berohantam.
- Itt a Gestapo. Azonnal jöjjön ide!
- Nem tudok. Az utolsó holmim ég.
- Ha az Államrendőrség hívja önt, azonnal meg kell jelennie. Fél órán belül várjuk!
Ott ültem hát a Gestapo irodájában egy elegáns hivatalnok előtt, aki csak futólag nézett összeégett ruhámra, aztán közölte az egyik kimondhatatlanul nevetséges tilalmat, amivel az evangéliumi ifjúsági munkát állandóan gyötörték.
- Lenne csak a maga gondja az enyém - szaladt ki a számon, de aztán magam is megijedtem ettől a gondolattól. A magas állású úr nagyon irgalmas volt.
- Hogyhogy? - kérdezte.
- Nézze, itt egy világ süllyed el, és ön nem átall egy ilyen dolog miatt ide rendelni?
A férfi egyszerre nagyon komoly lett:
- Nekünk fontos ez az ügy. Ide hallgasson, mi pontosan megfigyeltük önt, és megállapítottuk, hogy egyetlen istentiszteletet vagy ifjúsági órát sem hagyott el. Amikor a termeik éa templomaik romba dőltek, lementek a pincébe, és ha beomlott a pince, berendezkedtek a következőben.
Mosolyognom kellett:
- Hát igen, az evangélium diadalmenete megy tovább.
A férfi fölcsattant:
- És a mi világnézeti küzdelmünk is megy tovább! Akkor is, ha a világ elsüllyed.
Egymás szemébe néztünk, és mindketten éreztük a másikban a félelmetes elszántságot.
- Ön tehát ezzel elismeri - mondtam lassan -, hogy ennek a szörnyűséges időnek a témája: Krisztus vagy Antikrisztus.
- Ebben igazat adok magának. A kérdés csak az, hogy az önök elképzelt Jézus Krisztusa továbbra is fogságban tartja-e az agyvelőket - vagy pedig mi uralkodunk és a mi világnézetünk. Egyedül erről van szó ebben az időben. Az összes többi csak kísérőzene.
Nem tehettem mást, odanyújtottam a kezem:
- Habár világok választanak el minket egymástól, teljesen egyetértek önnel, függetlenül mindazoktól, akik képtelenek fölfogni, miről van szó.
Aztán még megmondhattam neki, hogy Jézus Krisztus nem elképzelés, hanem Ő él.
Csak amikor hazamentem, jutott eszembe ismét az égő házam. Teljesen megfeledkeztem róla.
És ez így volt jó. Hiszen nem házról és vagyonról volt most szó. A szívem minden nyomorúság ellenére ujjongott, hogy szolgálhattam egy olyan Úrnak, akinek biztos a győzelme, mióta így kiáltott a Golgotán: "Elvégeztetett!"
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
EGY VILLOGÓ FÉNYCSŐ TANÍTÁSA:
Világítani akarok, vagy villogni?
Fénycső is villog - kialvás előtt...
(vö.: Példabeszédek 11:2)
1."Hernyó a pillangónak: Légy türelmes velem, Isten még nem fejezett be!"
2."Légy olyan, mint a madár, mely alól ha kivágják a fát, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll."
Tan mese .