reggelente használhatatlan vagyok. se-lát-se-hall dömötörként fura dolgok történtek már meg velem. egyszer például kaptam egy esemest, hogy szia, megyek hollandiába, átadjam üdvözletedet a hollandoknak? visszaírtam, hogy igen, és jó utat. majd pár hét múlva megkérdeztem szabi haveromat, hogy na, milyen volt hollandia, ő meg azt sem tudta, hogy miről beszélek. én végig azt hittem, hogy azt a reggeli sms-t vele „ütöttem”, pedig nem. azóta sem tudom, ki volt a tényleges írója.

a fenti történet kábé megmagyarázza tegnap reggeli viselkedésemet. a férjem nagy örömmel jön be reggel a szobába ébreszteni: „te! a bibliába tettek egy szmájlit! nézd, itt van, egy mosolyós fej!” erre én: „micsooooddaa??? hoool?” majd csukott szemmel próbáltam megnézni, vajon miről beszél, de semmi. „nem lááátooom” szögeztem le, majd befordultam, és a szokásos „még öt percet” próbáltam meg „lealudni”. aztán csak felkeltem, és amit láttam, az hihetetlen vicces volt, együtt hahotáztunk rajta édes drágámmal. isten egy mosolygós fejet rajzolt a bibliába:

jános 3:31 aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:)