a www.40nap.org nagy kihívások elé állít. nem csak arra gondolok, hogy a kemény fizikai munkát végző férjemnek hogyan tudok hús nélküli, mégis „normális” ételt adni… sőt, még a húsmentes étkezés sem készít ki. a szellemi érzékenység, a magamba nézés, az isten tervéről való tanulgatás az, ami nehezebb, mint gondoltam.

tegnap megkaptam a fizetésem „árnyékát”, így rohantam befizetni a csekkeket. az aluljáró lépcsőjén ült egy koldus, és mivel a böjt velejárója az adakozás is, én viszont ezt nem gyakoroltam idáig, már nyúltam is a pénztárcámért. azonban amint a férfi kezébe tettem a pénzt, az elkapta gyűrűsujjamat, és olyan erősen elkezdte húzni maga felé, ahogy csak bírta. „engedjenmmmáel!” tört ki belőlem néma harcunk végén, mire csendesen csak annyit mondott: „de széép!”.

irtó megalázó volt. nem az, hogy megszorongatta egy koszos ember a kezemet. nem az. hanem, hogy rá kellett jönnöm, hogy a „szeretetem” korlátozott. hogy nem tudok jézus szemével nézni, szívével érezni. szeretetemet annyira „engedem” ki, amennyire én akarom: elhatározom, hogy pénzt adok valakinek, de szóba már nem állok vele, és ha lehet, ne fogdossa már össze a kezemet, ne leheljen rám, ne beszéljen az életéről, szóval, azonnal tűnjön már el, mert én már „eleget szerettem őt”. na. ez az, ami jézusban nincs, és ez az, amiért kereszténynek lenni a világ legnagyobb kihívása. legyőzni magunkban az embert, és beengedni helyére jézust. számomra mission impossible.

1jános 2:5,6,9 „aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az isten szeretete. erről tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk; aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van."