myjesus

szegeden a média mellett színházelméletet is tanultam. nagyon élveztem, sok elődást láttam, írtam róluk, gyakorlatilag faltam mindent, ami színházzal volt kapcsolatos. csodáltam, hogy egy előadás mennyire sikeres csakazért, mert „számít” arra a kollektív emlékre, élményre, amely minden emberben benne van: szerelem, csalódás, félelem, agresszió, depresszió, háború és béke, csók és könnyek (hehehe…).

megtérésem után már nem élveztem minden művet „válogatás nélkül”, hiszen ma már nehezen tolerálom, ha valami negatív szellemiséget „reklámoznak” egy darabban/filmben/versben. a megcsalásra, egymás kijátszására, fondorlatos gyilkosságokra alapozott művek inkább bosszantanak, mint szórakoztatnak. de ez nyilván az én „szűk látókörű, vallásos” jellemem miatt van. bocs, hogy élek, hehe. vasárnap újfent egy efféle vígjátékot fogtunk ki édes drágámmal. a biztosítótársaság aktakukaca kinevezés reményében átadja legénylakása kulcsát feljebbvalóinak, hogy ott szerelmi légyottokat bonyolíthassanak le. ő addig moziba vagy kocsmába megy, vagy sétál a parkban (ami egy jó kis megfázást eredményez, sőt a szomszédai ellenszenvét is kivívja a hangoskodásért, dorbézolásért, amit távollétében kollégái űznek). most persze nem a csúúúnya bácsikról és nénikről akarok eszmét futtatni, akik megcsalják társukat… csak istent csodálom, hogy már megint milyen jól kieszelte. azt mondta, nem jó az embernek egyedül, adok néki segítőtársat, hozzá illőt. sőt, ő még csoportba is rendezte a családokat, nemzetté tette őket, s a nemzeti sajátosságokat erősítette népében (bizony, ő mondta, hogy másokkal ne házasodjanak, és tartsanak össze). tudta, hogy az emberek, ha szoros kapcsolatban élnek, talán kevesebb bűnre hajlamosak. egy közösségben előbb-utóbb lesz olyan, aki megfeddi, „előveszi” a másikat rablásért, megcsalásért, pedofíliáért, asszonyverésért. minél elhagyatottabb, zárkózottabb egyénekből áll egy közösség, például mint a színdarab helyszneként megnevezett new yorkban, annál jobban elbújhat egy ember a bűnével, egyre kevesebben vannak, akik lelepleznék, tanácsolnák, megfeddnék, jó útra terelnék. vannak persze kollektív bűnök, de az napvilágra jutván megmozdítja az embereket, segítésre, vagy ellenszegülésre bátorítja őket. az egyéni kis bűnök, a kiadott kis lakások titka nehezebben derül ki. a közösségbe tartozás megvéd, védelmet, biztonságot ad. isten ezért találta ki a csoportosulásokat. és ezért küzd ellene a sátán. támadja a családot, a környék, az ország közösségét, mert tudja, hogy egy elszigetelt, cél-, hon- és szeretet nélküli embert lehet könnyen legyőzni, befolyásolni, bűnbe taszítani.

efezus 5:11-13 „ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.

mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság."