"emlékszem egy édesanyára, akinek két lánya volt. az egyiket jobban szerette a másiknál. egy nap valami zajt hallott a szomszéd szobából, és mivel úgy gondolta, hogy a kedvenc lánya lehet az, átkiáltott: -te vagy az, kedvesem? a másik lány hangja válaszolt: -nem, csak én vagyok! - az anya akkor döbbent rá, hogy az egyik lánya iránti túlzott rajongása milyen nyomot hagyott a másikban."

vasárnap délután, miután befejeztem josh mcdowell "több mint ács"-át, elolvastam derek prince elvetettség című könyvét is, innen a fenti idézet.

az elvetettségről, és azok következményeiről szól a mű - és a szívemhez. mindenki ismeri az érzést: talán az általános iskolai osztályban nem fogadták el, vagy az anyja nem akarta őt. elhagyta a férje/felesége. megalázta a főnöke. mindenkit ért már efféle mellőzöttség, amelynek végzetes következményei lehetnek:

"egy olyan ember, aki sosem tapasztalta, hogy szeretik, képtelen lesz szeretetet közvetíteni. a szeretet passzívan szunnyad, míg egy másik személy fel nem gerjeszti. külső beavatkozás nélkül nem kel életre. ha tehát valaki nem találkozik sem isten, sem szülei szeretetével, a szeretetre való képtelenség nemzedékről nemzedékre továbbadódhat. ha egy kislány például olyan családba születik, ahol nem tapasztalja meg, hogy szeretik, az elvetettség érzésének hatására nem is lesz képes szeretetet tanúsítani. felnő, férjhez megy, és neki is lesz egy lánya, de ő sem fogja tudni szeretetét kimutatni, így az ő kislányának is ugyanez lesz a problémája; és ez folytatódik nemzedékről nemzedékre. isten ezékielen keresztül kinyilatkoztatta, hogy a gyermekek ne szenvedjenek őseik bűneiért (18,1-4,9):

'mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani izráel földjén, mondván: az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele? élek én, ezt mondja az úr isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek. íme, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém, amely lélek vétkezik, annak kell meghalni! ... (aki) az én parancsolataimban jár, és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék: ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az úr isten!'

ha tehát a szüleid sosem mutatták ki irántad érzett szeretetüket, isten akkor sem akarja, hogy a te gyermekeid az ő hibájuk miatt szenvedjenek. isten gondoskodott arról, hogy egyszer s mindenkorra véget tudj vetni ennek a gonosz örökségnek!

és még egy érdekes rész a könyvből, amely bizonyítja, hogy bármi is történt az életünkben, értékesek, egyediek, és céllal létrehozottak vagyunk:

"az efezusiakhoz írt levél 2,10-ben pál azt mondja, isten alkotása vagyunk. az 'alkotás'-nak fordított szó eredetiben poiema. innen származik például az angol 'poem' (költemény) kifejezés. ez tehát művészi teljesítményre utal. isten mesterművei vagyunk!"

efezus 2,10 "mert az ő alkotása vagyunk."