"mikor rákaptam a drogokra (amit nem tukmáltak belém, mert én magam kértem), egyre jobban növekedtek a kiadásaim. már nem csak a mellékkereseteim mentek el szórakozásra, hanem a fizetésem is. egy "szép" napon, amikor a díleremet a szemem előtt vitték el meztelenül a rendőrök, akkor elhatároztam: nincs mese, át kell venni a szerepét. öt évig bírtam az ipart. közben egy barátomat megszólította isten! sokat voltunk együtt, és folyton mondta nekem, hogy jézus él, és téged az ördög fogva tart. gondoltam, rajta maradt a bélyegen, majd kinövi:) engem nagyon érdekelt isten, és 
szerettem volna megtapasztalni én is, de a régi életem is kellett akkor még. egy év múlva beadtam a derekam, és elmentem egy gyülekezetbe. elsőre semmi "jó volt, de a party jobb". akkor azt mondtam istennek: van öt esélyed, többször be nem teszem ide a lábam. a harmadik alkalommal megérintett, és eléggé a szívemhez szólt, amikor a lelkész a lélek gyümölcseiről beszélt. én mindig is jó embernek tartottam magam, de ott akkor ez összeomlott, és nagyon fájt. pár nappal utána a mostani gyülink vezetőjénél imádkoztam először, és utána otthon egy éjszakán keresztül folytattam. átadtam az életem istennek, és minden célomat, ami a droggal kapcsolatos volt. felkapcsolták a villanyt, és azóta nem fogyasztottam semmilyen drogot! kihajítottam másnap az összes zenémet, party kelléket, okkult könyvet, és mindent, ami ehhez a kultúrához kötött. rá fél évre megtért a barátnőm, aki ma már a feleségem, és kifizetődött minden tartozásom. békességben élek istennel, és magammal is."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.